Egészen a nyolcvanas évekig azt hittük, hogy a Titanic roncsa méltóságteljesen fekszik a tenger mélyén. A roncsot Dr. Robert Ballard és Jean Louis Michel egy közös amerikai/francia expedíció során találta meg 1985. szeptember 1-jén, hajnali 1:05-kor. Megdöbbenve fedezték fel, hogy a fém hajótestes fém cseppkövek lennének. Azóta már tudjuk, hogy ezt fémevő baktériumok munkája, és 60-80 év múlva a hajóroncs összeroskad, és végleg az enyészeté lesz. Így lettek ismertek a fémevő baktériumok.
A Geobacter sulfurreducens baktériumcsalád régóta ismert a kutatók előtt. A baktérium ugyanis a földben, kőzetekben él és bármilyen furcsa is, fémekkel táplálkozik. Külön gének szolgálják speciális fémfelismerő képességét, amivel a talajban ércek, mint például urán után kutat. Mikor megtalálja táplálékát, redukcióval megkezdi annak lebontását. Anyagcsere-folyamatai révén a fémekből energiát nyer, elektromosságot állít elő.
Azonban egy új családtag megdöbbentette a kutatókat. Az egysejtű az egész élővilágban egyedülálló képességekkel rendelkezik. A kutatók tisztában voltak azzal, hogy a Geobacter sulfurreducens családja ilyen módon táplálkozik, de a baktérium különlegességnek számít még ezen a rendkívül specializálódott családon belül is: nem csak, hogy jóval több fémet képes "elfogyasztani, mint rokonai, de nagyobb feszültséget - több áramot - is generál.
Mint azt Barbara Methé, a rockvilli Institute for Genomic Research munkatársa és Derek Lovley a University of Massachusetts kutatója a mikroba genetikai elemzése során azt a felfedezést tették, hogy genetikai térképe rendkívül komplex - egyedül az elektromosság fejlesztéséért több mint száz gén és fehérje felelős.
A kutatók szerint a genomelemzés eredményei új korszakot nyitnak a biotechnológiában: a baktérium segíthet lebontani az atomhulladékot, és akár a maiaknál jóval hosszabb élettartamú bioelemeket is gyárthatunk.
