Hogyan lehet a nukleáris hulladékot évezredeken keresztül biztonságosan tárolni?
A nukleáris technológiák felhasználásának legnagyobb hátránya, hogy a működésük során keletkező hulladék, illetve a berendezések jelentős része radioaktív lesz. Ez nemcsak az emberre, de az egész élővilágra veszélyes. A probléma olyan hosszú távú gondolkodást tett szükségessé, amely példa nélküli a történelemben.
Sok uralkodó akart ezeréves birodalmat építeni, de most a tudósoknak kell olyan létesítményeket megalkotniuk, amelyek akár tízezer évre biztosítják a hulladék biztonságos tárolását. De nem minden hulladékot kell így tárolni, sőt az sem mindegy, mi is az a nukleáris hulladék. Nézzük át gyorsan a tudományos meghatározásokat!
A radioaktív anyagokkal végzett bármely művelet során keletkeznek radioaktív hulladékok. Radioaktív hulladék alatt értjük a radioaktív anyagokat felhasználó atomerőművek, orvostudomány, ipar és mezőgazdaság területén végzett munka, eljárás során keletkező hulladékot, mely valamilyen fokú radioaktivitással bír, és ezért veszélyes hulladéknak számít. A radioaktív hulladékot előbb speciális kezelésnek vetik alá, ha lehet, tömörítik, majd becsomagolják, és speciális, vastag falú beton- vagy acélhordókba zárják.
Radioaktív hulladék:
Típusát tekintve lehet kis és közepes, illetve nagy aktivitású:
- a kis aktivitású hulladékok 500 000 kBq/kg alatt,
- a közepes 500 000–5 000 000 kBq/kg alattiak,
- a nagy aktivitásúak pedig 5 000 000 kBq/kg alattiak.
Felezési idejüket tekintve :
- rövid élettartamú hulladéknak számít a 30 napnál kevesebb idő alatt feleződő anyag,
- közepes élettartamú hulladéknak a 30 naptól 30 évig tartó időszak alatt feleződő anyag,
- nagy élettartamúnak a 30 évnél magasabb felezési idővel bíró radioaktív anyag.
Ebből látható, hogy a kis és közepes aktivitású hulladék kezelése „egyszerűbb”, és rövidebb ideig is tart. Ezek tárolása hazánkban megoldott. A nem atomerőművi hulladékokat a Püspökszilágy térségében épült hulladéktárolóban helyezik el, a 2012-ben átadott Bátaapátiban lévő tároló a paksi atomerőmű hulladékát fogadja be.
A legnagyobb feladat a nagy aktivitású hulladék. Ez elsősorban az erőművi kiégett fűtőanyagból, illetve a lebontásra kerülő atomerőművek hulladékának egy részéből áll. A paksi atomerőmű elhasznált fűtőanyaga jelenleg a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában van elhelyezve, mely Oroszországba való elszállítására vár.
Ennek hosszú távú, biztonságos tárolása nemcsak nálunk, hanem a világon gyakorlatilag sehol nem megoldott. Mert itt évezredekről, évtízezredekről van szó. A legveszélyesebb anyag a plutónium, amelynek felezési ideje negyedmillió év.
Jelenleg egyetlen ilyen intézmény működik az Egyesült Államokban. Az Amerikai Egyesült Államok Energetikai Minisztériuma az új-mexikói sivatagban egy negyven négyzetkilométeres biztonsági zónát tart fenn. A terület neve WIPP (Waste Isolation Pilot Plant), vagyis Hulladék Izolációs Kísérleti Telep. A munkások itt azon dolgoznak, hogy a nukleáris hulladékot elhelyezzék a hatszázötven méter mélyen található sóbarlangba.
A telep bejárata
A WIPP-tárolót 1999-ben nyitották meg, és azóta folyamatosan érkezik ide a hulladék. Minden eszközzel biztosítaniuk kell, hogy a hulladék baleset nélkül kerüljön a helyszínre. Speciális konténerekben érkezik, amelyeket különlegesen szigorú próbáknak vetnek alá. A Dropek-2 konténert 10 méterről többször is ledobják, majd égő olajba rakják harminc percre. Mindezt sérülés nélkül kel kibírnia.
A sóbányának van egy óriási előnye. Ha a hulladékkal töltött konténerek a rendeltetési helyükre kerülnek, a sókamra természetes módon lassan bezárul. A só 1000 éven belül belepi a hordókat, és teljesen elszigeteli. Egyszerűen körbezárja.
A WIPP elhelyezkedése
De mi történik addig?
Először is a biztonság a legfontosabb. Elsősorban terroristatámadástól tartanak, ezért őrök védik a kapukat és a bejárókat. Folyamatosan járőröznek, miközben a személyzet más tagjai a technika segítségével ellenőrzik az objektumot. A biztonsági intézkedések hasonlóak, mint egy frontvonalon lévő katonai támaszponton, vagy ahol az elnök tartózkodik.
Sokkal izgalmasabb az a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha már nem lesz itt senki, de a hulladék még mindig nem biztonságos. A jövő nemzedékeinek védelmében olyan jelzéseket helyeztek el, amelyek évezredekig megmaradnak. Olyan stoptáblát kellett kitalálni, amely kitart addig, ameddig a civilizáció fennmarad. De a jelképek használata bonyolult dolog. Például a halálfej a mi kultúránkban veszélyt jelez: ne is közelítsünk. Más kultúrákban viszont épp ellenkezőleg, az élet jelképe.
Az Energiaügyi Minisztérium már a WIPP megnyitása előtt bemutatta az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének azokat a rendszerterveket, amelyekkel tízezer évre kizárják onnan az embereket. A cél az, hogy felszíni jelzéseket telepítsenek a telepre és a telep köré. Hogy ellenálljanak az időnek, kő-monolitokra vésik fel az információt. Egy külső és egy belső négyzetvonal mentén 32-32 darab figyelmeztetést helyeznek el. Oldalanként kilenc jelzés figyelmezet a veszélyre, a belső négyzetben értelemszerűen sokkal sűrűbben. A terület közepén információs központ lesz. A jelzőkre figyelmeztető szöveget vésnek hat világnyelven és a helyi navahók nyelvén.
A módszert voltaképp a rosette-i kőtől kölcsönözték. A rosette-i kő egy sötét gránitdarab, amelyre egy ősi szöveget véstek három különböző nyelven: egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal. Mivel a görög nyelv a 19. században is jól ismert volt, e kő volt a kulcs 1822-ben Jean-François Champollion és 1823-ban Thomas Young számára az egyiptomi hieroglifák megfejtéséhez. Az amerikai szakemberek csak megismétlik azt, amit a történelemből tanultak.
A lerakási folyamat a tervek szerint 2030-ban zárul le. De a telep ezután is le lesz zárva, és az őrök is ott maradnak, ki tudja, meddig. Azonban a tervek folyamatosan változnak. Az elején azt tervezték, hogy itt fogják tárolni az atomfegyverek gyártásakor keletkező sugárzó hulladékot. De mivel leállították a Yucca-hegységben tervezett lerakó építését, lehet, hogy az Egyesült Államok atomszemetének nagy részét itt helyezik majd el.
A rendszert csúcsbiztonsággal építik és vezetik, de így is történhetnek balesetek. 2014. február 5-én kigyulladt a föld alatt egy sószállító munkagép, és komoly károkat okozott, de nem történt nukleáris szennyezés. Február 14-én későn este megszólaltak a szirénák: a környezeti érzékelők sugárzást jeleztek a föld alól, radioaktív anyag került az egyik alagút levegőjébe. De ennek nem volt köze a teherautó-balesethez. Radioaktív anyag kétféle módon kerülhet a levegőbe. Ha omlás miatt sérült meg az egyik hordó, vagy ha az egyik hordó felmelegedett, és kinyílt. A bánya légterébe jutott radioaktivitás nem volt jelentős. A szivárgás miatt huszonegy munkás kapott enyhe dózist. Az automata rendszer kiválóan működött, percek alatt hermetikusan lezárták a szennyezett szakaszt, majd az egész bányát is.
A magyar bulvársajtó természetesen felpörgött, az egyik orgánum Vége a világnak címmel jelent meg. A kár jelentős volt, de a költségek java része abból áll, hogy a bányát újra megnyissák a biztonságos lezárás alól, és helyreállítsák a normális működést. A vizsgálat megállapította, hogy valóban felnyílt egy hordó hegesztése.
A bűnös hordó
A baleset oka? EMBERI OSTOBASÁG. Bizonyos nukleáris hulladékok stabilizálására zeolitot használnak, ami gyakorlatilag a közönséges macskaalom. Az egyik laboratóriumban a „mélyen környezettudatos” munkatárs úgy döntött, hogy nem a megszokott almot, hanem egy környezetbarát, organikus almot tesz hozzá. De ebből hiányzott az a szilikát, ami megakadályozza a reakciót a hordóban. Ez okozta a balesetet.
Az említett a baleset is mutatja a helyzet nehézségeit. De történjék bármi, a világméretű problémát meg kell oldani, mert ez a hulladék már itt van, eltűnni nem fog, és a mi felelősségünk, hogy a jövő számára biztonságosan helyezzük el.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közel hatvanötezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Szem-Szájnak gasztroblog: Popkultúra a süteményen
Macskaőrség: Ő az Isten!
Napi videó: Száguldás drótkötélen
Napi fotó: Méretes zsákmány
(via)
