Az űrben kertészkedni is piszok bonyolult dolog. Több, mint 50 évig kellett várni az első szüretelésre.
Az űrben valóban minden más, a gravitáció hiánya miatt másképp működik szervezet is. Megváltozik az emésztőrendszer működése, az emésztés folyamata lelassul. A hajósok nagy része vagy székrekedéssel, vagy éppen ellenkezőleg, hasmenéssel küzd. Még az ízérzékelés is megváltozik: az ételek nem olyan ízletesek, jóval több fűszerre van szükség. Épp ezért nem véletlen, hogy az űrhajósok által leggyakrabban fogyasztott termék a fűszeres ketchup.
A sci-fi már a kezdetektől jósolja, hogy egyszer majd az űrben fogunk élni, dolgozni, és főleg enni. De amikor sikerült kijutnunk az űrbe, rá kellett jönnünk, hogy a Földtől távol semmi sem egyszerű. Évtizedek teltek el, amíg a tubusos ételektől eljutottunk a valódiakig. De ezek még mindig nem friss fogások, hanem fagyasztással vagy szárítással tartósított ételek. Az űrhajósok nem véletlenül várják annyira az utánpótlást szállító teherűrhajókat, mert csak ilyenkor jutnak friss zöldségekhez, gyümölcsökhöz.
A mindennapokban legjobban a friss, ropogós és főleg lédús zöldségek és gyümölcsök hiányoznak. Persze könnyű kijelenteni: termesszenek az űrhajósok, a filmekben épp eleget láthattuk már. Ráadásul egy űrkertnek két további előnye is van: egyrészt a levegőből kivonja a szén-dioxidot, így tisztítja a levegőt. Másrészt maga a kertészkedés, a földihez hasonlóan, nem munka, hanem kikapcsolódás lehet. Egy kis kertészkedés az űrben is remek stresszoldó.
A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb, sokrétűbb. Az űrhajósok mindig is komoly helyszűkében voltak. Az emberszállító űrhajók belső tere nem nagyobb, mint egy ruhásszekrény. Az első űrállomásokon sem volt jobb a helyzet, minden szabad helyet a létfenntartó rendszerek, a tudományos műszerek és a legénység ellátmánya foglalt el, egyszerűen nem volt egy talpalatnyi hely sem a kertészkedéshez. Az áttörést a modulonként felépülő Nemzetközi Űrállomás hozta el, amelyben már az ilyen kísérletekre is biztosítottak légteret.
Valóban légteret, hiszen a növények az űrhajósok szabad mozgása elől veszik el a helyet. Az űrben mindent három dimenzióban kell számolni. De a hely önmagában kevés. Évtizedek alatt, fokozatosan jöttünk rá, az emberi szervezetre milyen hatással van a mikrogravitációs környezet. Ezt később a különböző állatkísérletek is megerősítették. Miért lennének ez alól pont a növények kivételek? Fejlődnek a növények gravitáció nélkül? Ha igen, hogyan? Megváltozik a felépítésük, alakjuk, ízük? Fogyaszthatóak maradnak? Hogy reagál a talaj a súlytalanságra? Hiszen az is egy élő környezet. Szükség van egyáltalán a talajra? Csupa olyan kérdés, amelyre csak hosszú kísérletek után lehet választ adni.
A helyet a kísérletekre már biztosította a Nemzetközi Űrállomás, de hogyan lehet ilyen körülmények között növényt termeszteni? Nem lehet csak egy cserepet lerakni a sarokba. Nincs üres sarok, ahova leteszik, onnan elrepül, a föld nem marad a cserépben, öntözni pedig egy rémálom. Az egyetlen járható útnak egy olyan zárt rendszer tűnik, amely magában foglalja a növény növekedéséhez szükséges összes rendszert.
Ezt a rendszert azonban még a Földön kell kifejleszteni. A NASA partnere a fejlesztésben a Wisconsin állambeli Orbital Technologies cég volt. A többéves munka eredménye a Veg-01, egy harmonikaszerűen összecsukható doboz.
A Veg-01 rendszer valójában egy zárt fóliasátor, amelyet kifejezetten az űrállomás igényei és lehetőségei szerint építettek meg. Mérete kinyitva alig nagyobb, mint egy konyhai mikrohullámú sütőé. Az űrállomás levegőjét hasznosítja, és az űrhajósok megszokott hőmérsékletén működik. Érdekesség, hogy a világításról nem fehér, hanem külön vörös, kék és zöld LED-lámpák gondoskodnak. Az áramot kívülről kapja, de a tápanyagokról a belső rendszer gondoskodik.
A Veg-01 berendezést tavaly áprilisban szállította a Dragon űrhajó a Nemzetközi Űrállomásra. Az első kísérlet során római saláta nevelkedett benne. Ebből az űrhajósok még nem ehettek, a teljes mennyiséget visszaszállították a Földre tudományos vizsgálatok céljára. Végül a rendszer megkapta a NASA minősítését, és a saláta a fogyasztási engedélyt.
Scott Kelly amerikai űrhajós július 8-án római salátát vetett. Egy hónap alatt fogyasztható méretűvé nőtt; az űrhajósok élő közvetítés során, szinte szertartásszerűen, némi ecettel és olajjal ízesítve fogyasztották el. Legnagyobb bánatukra most sem ehették meg mindet, a fele ismét a NASA-tudósok előtt végzi a Földön. A választék hamarosan bővülhet, mert a Földön a készülékben már mángoldot, retket, kínai kelt és borsót is termesztettek.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel huszonnyolcezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Szem-Szájnak gasztroblog:
Macskaőrség: Mókusbarátság
Napi videó: Buborék festmény
Napi fotó: Az élet élni akar
(via NASA)
