Korábbi bejegyzésemben megmutattam az indiai élő hidakat, amelyeket gyökerekből irányítottan növesztenek. Japánban is találhatóak eleven hidak, de ott szőlőindákat használnak az építéshez.
Japánban a három rejtett völgy közül a Lya-völgy talán a legismertebb, amely Keikou régió Tokushima prefektúrájában található. Ez Japán egyik legfestőibb területe. Ködös szakadékok, tiszta folyók, és nádfedeles házak: így képzeljük el az évszázadokkal ezelőtti Japánt. A terep durva, a völgy meredek, a folyó elég széles, partja meredek és köves. A völgy nyugati része napjainkban már könnyen megközelíthető, a turisták kedvelt célpontja, de a nyugati része még napjainkban is nehezen megközelíthető.
Erre az alig bejárható helyre banditák, harcosok és menekültek vetették be magukat évszázadokon át. Hogy át tudjanak kelni a folyón, nagyon különleges szőlőhidakat építettek.
Első lépésként a híd mindkét partján Wisteria szőlőt ültettek, amely az egyik legerősebb ismertfajta. Az indákat addig növesztették, ameddig hosszabb nem lett, mint a folyó szélessége. Az indákat átvezették a folyó felett, és különlegeses technikával az indákat összefonták. A járóléceket 15-20 centiméterre helyezték el egymástól. Így hoztak létre egy rugalmas, tartós, és ugyanakkor élő botanikai építményt.
A japán történelmi források szerint a régi hidaknak nem volt oldala, és annyira instabilak voltak, hogy akik először léptek rá, azok gyakran egy lépést sem tudtak tenni rajta a félelemtől. A későbbi hidakon már megjelentek az oldalsó korlát fonatok is, így egyúttal erősebbek és stabilabbak is lettek a hidak.
Mára csupán három maradt fenn a völgyben ezekből a hidakból, a leghíresebb a nyugati-híd. Ennek hossza több mint 140 méter, Különlegessége, hogy ez egy függőhíd, vagyis a felül átvezetet fonatról lelógó fonatok tartják a hídpályát. Szintén különlegesség, hogy ennek kétsoros fonat a korlátja is van. A kb. 7-8 centiméter széles járódeszkák átlag 15-20 centiméter távolságban vannak egymástól. Ezen a hídon még a magasságtól félők is biztosan és kényelmesen átkelhetnek, bár négy emelet magasan vezet át a folyó felett.
Egyes vélemények szerint az első szőlőhidak még a XII. században készültek, ezért valószínűleg itt a legősibb az élő építmények építésének módszere.
Az egyik magas szírt tetején egy pisilő kisfiú szobra áll. A régi időkben a fiúk így bizonyították bátorságukat.
Ezt láttad már?
Ne hagyd ki a többit sem (ugrás a főoldalra)
