Valaha a világ legzsúfoltabb helye volt, ma már egy lélek sem él rajta.
Ez talán a világ egyig legfurcsább szigete. Egy apró sziklás kupac a Japán-tenger vizében, mégis valaha itt éltek a legzsúfoltabban az emberek. A sziget története is ilyen különleges.
Hivatalosan ezen a szigeten volt a valaha számolt legnagyobb népsűrűség. Összehasonlításul: Magyarország átlagos népsűrűsége 108 fő/km2, Budapesté 3320fő/km2. A szigeten fénykorában 5300 ember élt, ez a szigetre vetítve átlagosan 88 300fő/km2. De mivel a szigetnek csak egy részét lakták, így a népsűrűség 139 100fő/km2. Elképesztő tömegnyomor.
Japán, Kjúsú sziget, Nagaszaki prefektúra. Az atombomba áldozatává vált várostól alig több mint 15 kilométerre található az apró sziget.
Valóban apró, mindössze 480x160 méteres. Területe alig több, mint hat hektár. Összehasonlításul nagyjából ekkora a Budapesti Kossuth tér a Parlamenttel együtt.
Évszázadokig egyike volt a Japán-tenger több száz, lakatlan szigeteinek egyikének. Furcsa, hogy minden képen úgy néz ki, minta vészjósló magányban állna a tengerben. A Nakashima-sziget csak 2,5 kilométerre fekszik, a Nakanoshima-sziget pedig mindössze 700 méterre van. A Nagy Kjúsú-szigettől sem fekszik öt kilométernél messzebb.
A sziget ennek ellenére évszázadokig lakatlan volt, mert nem volt ott semmi, ami az embereket odacsábította volna. A már említett Nakashima-sziget viszont lakott volt, és lakói már évszázadokkal korábban felfedezték, hogy a szigeten feketeszén található, amit a háztartásaikban használtak is. A XIX században bányát is nyitottak, amely nem működött túl sikeresen, ezért bezárták.
Ami ezután jön, az a Japán ipartörténet egy dicstelen fejezet. Japánban is elindult a gőzgépek korszaka, egyre nagyobb volt az igény a szénre. 1881-ben egy vállalkozó, Iwasaki Yataro megvásárolta a bányát és modernizálva megindította termelést. Alig négy évvel később hatalmas szénkészleteket fedeztek fel a tenger alatt. Ekkor lépett a képbe Hashima-sziget. Az apró földdarabon bánya nyílt, emberek költöztek oda, és egy kis bányásztelepülés épült ki a tárna körül. A bányát nyitó cég később felvette a Mitsubishi nevet.
A szigeten a termelés egyre nőtt. A bányászok a családjukkal együtt a szigetre költöztek. Betonfallal vették körbe a szigetet, hogy védjék az tengertől. Érdekesség, hogy 1916-ban itt épültek Japán első kilencemeletes házai. Bár abban az időben modernnek számítottak, de egy lakás mindössze 10 m2 volt, konyha és vécé csak közös használatban volt. A sziget egyre szűkebbnek bizonyult, 1931-ig folyamatosan bővítették. Épült itt közfürdő, posta, művelődési háziskola és gimnázium, kórház, mozi, uszoda, de még bordély is. Ekkortájt kapta becenevét: Gunkanjima, vagyis csatahajó-sziget. A sziget kontúrja a tenger felől állítólag a császári haditengerészet Tosa csatahajójáéra hasonlított.
A termelés jó ötven évvel később, a II. világháború idején érte el a csúcsát, évi 411 000 tonna szenet hoztak a felszínre.
A második világháború idején a besorozott munkások helyett koreai és kínai hadifoglyok dolgoztak itt csaknem rabszolga körülmények között. Napi gyakorlat volt a kegyetlenség az erőszak, a legkisebb hibát is halálbüntetéssel toroltak meg. Az időszakról szóló jelentéseket meghamisították, ma sem tudjuk biztosan, hányan haltak itt meg. Becslések szerint 1400 fogoly pusztult el itt, akiket a szomszédos szigeten hamvasztottak el.
A sziget történetének az olajkorszak vetett véget. Az olaj előretörésével a szén háttérbe szorult, az ár a a mélypontra zuhant. 1974-ben a bánya tulajdonosai váratlanul a bánya bezárása mellett döntöttek. A sziget fenntartásához már nem fűződött semmilyen érdekük, ezért megszüntették az ellátását is. A szigetet mindössze három hónap alatt kiürítették.
A sziget azóta lakatlan, évtizedekig börtönbüntetés terhe mellett szigorúan tilos volt partraszállni.
Néhány éve megnőtt az érdeklődés a hely iránt. A pusztuló település a Japán ipartörténet mementója. Néhány éve a part egy rövid szakaszát megtisztították, és helyi vezetővel kisebb csoportok látogathatják.
A jövője bizonytalan, de a hely pusztuló szépsége a filmeseket megihlette. Több dokumentumfilm után legutoljára a Sky Fall című James Bond filmben volt a gonosz Raoul Silva titkos rejtekhelye. A jeleneteket azonban nem itt vették fel. A hely egy részletét felépítették díszletként, a többi komputer grafika volt.
A képek után két videót is találsz.
Egy férfi, aki itt töltötte a gyermekkorát, visszalátogat az elhagyott szigetre:
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel tizenhétezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Szem-Szájnak gasztroblog: Pikáns máj ropogós zöldséggel
Napi fotó: Egy igazán kemény fickó
(via totalcoolpix, vice, wikipedia, google maps)
