Egy egyszerű elektronikus eszköz. Akkora, mint egy rizsszem. Mégis hatalmas indulatokat vált ki az ellenzőkből. Valljuk be, jogosan.
Hasznos eszköz, a sátán bélyege, vagy csak az első lépés a kiborggá válás felé. Három markánsan különböző vélemény ugyanarról a pici eszközről. Ez a bőr alá ültethető csip.
Az egész probléma az RFID technológia megjelenésével jelentkezett. Már mindenki találkozott vele, ez az a kis lapos izé, amit a boltokban ráragasztanak a drága italokra, belevarrnak a ruhákba, általában minden drágább termékre rákerül. E miatt a kis csip miatt kell a pénztárnál végighúzni a terméket, különben a kasszák mellett vagy az ajtóknál elhelyezett érzékelőkapuk hangosan fognak visítani.
Ez a megoldás az áruházi szarkák ellen kell, de a technológiát valójában az áruk gyártása és kereskedelmi nyomonkövetése miatt fejlesztették ki. Érintés nélküli, rádiófrekvenciás technológia, amely adatokat közvetít a csip és a leolvasó között. A vonalkód utódjának szánták, mert annál több szempontból is sokkal hatékonyabb. Nemcsak termékek, hanem akár csak egyes részegységek, alkatrészek azonosítására is alkalmas.
Innen már csak egy lépés volt, hogy miért ne lehetne vele állatokat is azonosítani. Így született meg a körülbelül rizsszem méretű csip. Beültetése alig problémásabb, mint egy egyszerű injekció. A csipet a nyak bal oldalán, a bőr alá helyezik el. A burkolata olyan szövetbarát anyagból készül, amilyeneket a műtétek során is használnak. A kutyák esetében már általánosan elterjedt, néhány éve kötelező is, de szinte bármilyen haszonállatnál alkalmazható, a macskáktól kezdve a vadászgörényeken át a lovakig. Az ok kézenfekvő: egyértelműen lehet azonosítani az állatot és a gazdáját. Ez jó akkor is, ha csak egy szilveszteri petárdázástól megijedt kutyát kell visszajuttatni a gazdájának, ha versenyállatokat kell ellenőrizni, vagy éppen egy nagyértékű ellopott állatot visszajuttatni jogos tulajdonosának. De ugyanilyen jól jöhet a biológusoknak a vadállatok nyilvántartására és megfigyelésére.
Ezek után szinte már várható volt a következő lépés: ültessünk csipet az emberbe. Egy ilyen csip pótolhatná a munkahelyi belépőkártyánkat, ez adna hozzáférést a komputerünkhöz, nyithatnánk vele ajtókat, sőt akár a fizetésre is használhatnánk. Támogatói szerint óriási előnye, hogy nem lehet otthon hagyni, elveszíteni, ellopni.
A világon az első személy Kevin Warwick, a Coventry University kibernetikaprofesszora volt, aki már 1998-ban kezdett ilyet viselni az alkarjában. Akkor kapta „Cyborg Professor” becenevet. A technológia az elmúlt húsz évben sokat fejlődött, és az elmúlt hónapokban a téma hirtelen sok aktualitást kapott.
Egy szibériai orvos 2014 óta ültet csipet a bőre alá. Így valóságos multifunkcionális kütyüvé vált a teste, sok feladatot képes megoldani egy egyszerű kézmozdulattal: kinyitja munkahelye ajtaját, számlákat fizet, feloldja komputere zárolását. Jelenleg hat csip van a bőre alatt, a legnagyobb 2 x 12 mm-es, a legkisebb 1,5 x 8 mm-es, és 800-1000 bájt adatot tud tárolni ezek segítségével. A csipeket egy vastagabb injekciós tűvel fecskendezte be. Elmondása szerint, amennyiben helyesen fecskendezik be a mikrocsipet, egyáltalán nem lehet észrevenni a jelenlétét. De a beültetés bakteriális fertőzéssel is járhat. Az idegkárosodás sem kizárt, ha a „műszer” túl közel kerül egy nagyobb ideghez.
A wisconsini Three Square Market cég bőr alá ültethető mikrocsippel látja el alkalmazottait, ami meggyorsítja a fizetést, és különböző munkahelyi funkciókat is egyszerűbbé tesz. Helyettesíti a mobilos és bankkártyás fizetést, meggyorsítja például a bejelentkezést a számítógépes rendszerekbe, és belépést biztosít bizonyos területekre. A dolgozókat nem kötelezik a csip beültetésére, a dolog teljesen önkéntes, de a többségnek bejön az ötlet, és sorban állnak a jelentkezők. A legtöbb alkalmazott alig várja, hogy átessen az apró műtéten. Az eszközt a hüvelyk- és mutatóujj közé ültetik be, háromszáz dolláros árát a cég állja.
A svéd Epicenter cégnél egyenesen csip-beavató bulikat tartanak azoknak, akik önként vállalják a viselését. Mivel ez egy tech cég, itt még érthető a nagy lelkesedés.
Az Atlético Tigre argentin labdarúgó klub 2016-ban egy olyan szezonbérletet vezetett be, amelyik mikrocsip formájában a bőr alá ültethető. Az argentin topligában szereplő klub illetékesei szerint az ilyen belépővel rendelkező szurkolók további azonosítási és jegyellenőrzési eljárás nélkül, vagyis sokkal gyorsabban juthatnak be a stadionba. A klub főtitkára a klub címerét ábrázoló tetoválása alá ültette be a csipet. Így már érthető a csapat már csaknem himnusznak számító dala: „Magamban hordozlak téged”.
A svéd állami tulajdonban lévő SJ nevű vasúttársaság tavaly elindított egy kísérleti programot, vállalkozó kedvű utasaik egy bőr alá ültetett csippel egyenlíthetik ki a vasúti viteldíjat. A társaság ezzel váltaná ki a papíralapú vonatjegyet. A cég nem foglalkozik beültetéssel, olyanokat keres, akik már rendelkeznek az eszközzel. Mindössze kétezer ember van egész Svédországban, aki ilyen implantátummal rendelkezik, már meg sem lepődünk azon, hogy legtöbbjük a technológiai szektorban dolgozik.
A legfurcsább esetet mégis egy ausztrál tudós, Meow-Ludo Disco Gamma Meow-Meow szolgáltatta. (Tényleg így hívják, hivatalosan erre változtatta a nevét.) A 34 éves férfi kiszedte elektronikus bérlete csipjét, és beültette a bőre alá. A hatóságoknak nem tetszett az ötlet. Amikor a kalauz odalépett hozzá, hogy mutassa meg az Opal utazási kártyáját, megbüntette, mert érvényes bérlet nélkül utazott, és elő sem vette azt, amikor kérte tőle. Az ügy a bíróságon folytatódott. 220 ausztrál dollárra bírságolták rongálásért.
De ha ennyien rajonganak érte, akkor miért a másik oldal ellenállása? Valójában a rajongók száma a kevesebb. A többség egy dologtól tart igazán: a totális megfigyeléstől. Egy ilyen eszköz birtokában a vállalat vezetése korlátlanul megfigyelheti alkalmazottja mozgását. Bár minden cég esküdözik, hogy nem tesz ilyet, ugyebár ennek megváltoztatása pusztán egy kapcsoló átváltása a szoftverben. A csip révén nemcsak a cég, de más illetéktelenek is, akár az állam is megfigyelheti az emberek mozgását, tevékenységét. De ha nem is használják fel az így nyert adatokat, más, feltörve a rendszert, hozzájuthat ezekhez. Egy belépőt ott hagyhatok az asztalomon, vagy felmondáskor kidobhatom a kukába. Azonban egy bőr alatti csipet nem lehet csak úgy eldobni.
Szintén problémát jelent, hogy mindenhol azt bizonygatják, ez a csip passzív, csak az olvasó jelére adja meg a benne tárolt kódot. Ezzel szemben léteznek félaktív és aktív csipek is. Utóbbiak akár 6-10 évig is képesek a jelüket akár 10 méter távolságra eljuttatni. A jelenleg kapható aktív csip pénzérme nagyságú, de hol tart már a fejlesztés?
Problémás az is, hogy elvileg csak a benne rögzített kódot tudja megadni. (Az állatoknál ez egy 15 jegyű szám.) De emellett léteznek egyszer és sokszor írható csipek is, amelyekben akár 1 000 karakter is tárolható. És ismétlem, ez csak a boltokban elérhető verzió. Hol tarthat itt is a fejlődés? És mi a garancia arra, hogy tényleg csak egy passzív, gyárilag beégetett kódú csipet kap a vállalkozó ember?
Az álláspontok szélsőségesek. Joggal, hiszen ez az első olyan technológia, amelynek úgy lehet rabjává az ember, hogy nem tehet ellene semmit. Minden eszköz lényege, hogy lehet jóra és rosszra is használni. A szándék nem az eszközön múlik, hanem az emberen. De manapság nagyon erős a tendencia, hogy minden, jóra szánt eszközt előbb-utóbb rosszra használnak: legyen az kés, maghasadás vagy közösségi média. Miért pont ez lenne kivétel? De akkor már mit tudunk tenni? Ezért már most gondolkodjunk el rajta, mert a bőrünkre megy a játék.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint hetvenezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
