Toochee

A parkban bádogbódék nőttek ki a földből.

Az 1870-es években olyan tömegben áramlottak a bevándorlók New Yorkba, hogy a város képtelen volt befogadni ezt a rengeteg embert. Az emberek többsége nyomornegyedekben élt, kicsi szellőzés nélküli lyukakban, legtöbbször többedmagukkal. Csak keveseket fogadtak be a menhelyek, sokuknak még fedél sem volt a fejük felett.

Így él az ország szegényebik része.

Mindennapi nyomor az utcákon.

A világban egyre nő a szakadék a szegények és a gazdagok között. Az emberiség lassan, egyre jobban kettéválik. Sokkal feltűnőbb ez a jelenség, ahol nagyobb a népsűrűség. Ezek a felvételek Mexikóban készültek, ahol mindössze egy fal választja el a lakóparkokat a nyomortelepektől. Mintha két össze nem illő képet raktak volna egymás mellé. A képeket nem módosították, nekünk kellene változtatnunk a világon.

Nyomornegyedek nemcsak a város körüli favellákra terjednek ki, elhagyott és be nem fejezett, akár 45 emeletes toronyházakban is a szebb jövőre várnak.

Caracas Venezuela fővárosa, közigazgatási, gazdasági és kulturális központja. Lakosainak száma a külvárosokkal együtt 5,1 millió, míg a tulajdonképpeni történelmi városközpont a Libertador kerület lakossága 1,9 millió. A világ 10 legveszélyesebb városa közé tartozik, ahol 100.000 emberre évente 130 gyilkosság jut.

A Dávid-torony irodaháznak épült, de a szerkezetkész, 45 emeletes toronyházat húsz évvel ezelőtt félbehagyták. Azóta a nyomor torzójaként emelkedik a város fölé. Becslések szerint 750 szegény család költözött be az épületbe, akik ebben a furcsa, függőleges nyomornegyedben élnek.

A másik, amelyiket soha nem látják a turisták.

Esti pezsgőzés az égő olajoshordó mellett.

A tematikus szállodák és éttermek alternatív és fantasztikus élmény kínálnak az embereknek, és nagyon népszerűek a turisták körében.

Feltéve, ha ezt ízlésesen hozzák létre. De a Viskóváros (Shanty Town) talán az egyik legízléstelenebb és legérzéketlenebb tematikus üdülőhely, amit valaha készítettek.

Venezuela fővárosában, Caracasban városában áll a Centro Financiero Confinanzas, amit Dávid-toronyként ismernek a helybeliek. Nevét az építtetőjéről, David Brillembourgról kapta. Úgy épült, hogy ez lesz az ország harmadik legmagasabb felhőkarcolója. De sosem fejezték be, az építkezés 1994-ben leállt, amikor az országot elérte a bankválság. A ház visszaszállt a kormányra, de az nem tudott vele mit kezdeni. Az épület nem állt sokáig üresen. Önkényes lakásfoglalók szállták meg az épületet, számukat mára mintegy 2500-3500-ra teszik. Felépítették egy saját ökoszisztémát - szaniterek, villamos energia, kiskereskedelem, rekreációs központok, és az épület biztonságáról is gondoskodnak. Egy függőleges nyomortelep a XXI. században.