Toochee

Sajnos már nincs messze az az idő, amikor az autókba is fekete doboz fog kerülni. Az ok egyszerű. A mai modern gépjárművek, és azok elektronikus rendszerei megváltoztatták a vezetési stílust. A vezetők merészebbek, agresszívebbek lettek, a személyes biztonság növekedésével nőtt a bátorságuk is. Azonban vezetési képességeik növekedése nem áll arányban ezzel.

Ennek megfelelően nő a balesetek száma is. A töréskárból már nem lehet annyira pontosan következtetni a sebességre, a blokkolás- és kipörgésgátlók miatt sokkal kevesebb értékelhető nyom marad a balesetek helyszínén. Ezért a közlekedési hatóságok és a biztosítók szeretnék elérni, hogy minden autóba kerüljön fekete doboz.

A mai autókban az információk túlnyomó többsége már elektronikusan áramlik, ez minden probléma nélkül rögzíthető. A kérdésnek inkább jogi, mint technikai akadályai vannak. Ki tekinthet bele ezekbe az adatokba, és milyen feltételekkel? Mennyi időre visszamenően rögzítse azt? Mennyire ütközik ez emberi jogokba? Mert nem mindegy, hogy a balesetet megelőző tíz másodperc adatait ismerheti meg a rendőrség és a biztosító, vagy pedig a rendőr bármikor megállíthat, és az adatokból láthatja, hogy megszegtem-e a sebességkorlátozást az elmúlt fél órában.

Többen nem hittek a szemüknek és Verne álmát látták - lelki szemeikkel - megvalósulni. Feltalálók Világa című szakfolyóirat szerkesztője sem hitt a szemének a brit szabadalmi hivatal levéltárában. "Alulírott a Brit Vasutak igazgatótanácsa ezennel szabadalmi bejegyzésért folyamodunk... az alább leírt űrjárműre".

A dokumentum létező és hiteles. A teljes részletességgel körülírt szerkezet nem más, mint egy űrhajó, amely termonukleáris fúziók sorozatából nyerné energiáját. A műszaki dokumentáció szerint az atommotor másodpercenként ezer miniatűr nukleáris robbanást produkálna, s ezek szolgáltatnák a bolygóközi utazáshoz szükséges hajtóerőt.

A szabadalmi folyamodványt fellelő szakember szerint mindazonáltal a feltaláló nem fektetett kellő hangsúlyt az utasok védelmére, a leírtak alapján ugyanis a fedélzeten tartózkodókat halálos mértékű radioaktív sugárzás érné a nem kellően szigetelt hajtóművekből.

Az országos derűt keltő szabadalmat még 1972-ben nyújtotta be a vasúttársaság (BR) egyik fejlesztőmérnöke. A BR, kivédendő a teljes köznevetséget, sietett leszögezni: munkatársa egyéni alkotásáról van szó, amelyet azért jegyez a British Rail, mert az előírások szerint a vállalat dolgozói a munkaidőben végzett kutatások eredményeire csak a BR nevében kérhetnek szabadalmi védelmet. "A brit államvasút egyébként soha, semmilyen formában nem érdeklődött az űrutazás iránt"

A dokumentumot előkaparó szakember szerint azonban a BR valamilyen lehetőséget mégis láthatott a dologban, mert a benyújtott szabadalomhoz éveken keresztül érkeztek a fejlesztési és módosító kiegészítések, s az egész bejegyzési procedúra 5-10 ezer - korabeli - fontjába kerülhetett a cégnek.