Toochee

Ki ne álmodozott volna arról, hogy eljusson azokra a helyekre, amelyeket a filmekben látott. Ez ma már sokkal könnyebb, mint gondolnánk.

Generációm legmeghatározóbb filmes élményei között előkelő helyen áll, a Csillagok háborúja és az Elveszett frigyláda fosztogatói. Ámulva olvastuk, hogy Petra városa, és az ahhoz vezető kanyon nem Spielberg agyszüleménye, a Tatooin bolygó föld alatti otthonai sem Lucas fantáziáját dicsérik. Mind a két hely létezik, és ezek természet (illetve ember-) adta szépsége ihlette meg a filmeseket. Sokan gondolták akkoriban, ezt nekem is látni kell.

Kicsit furcsán hangzik a számítástechnikában megszokott "nyílt forráskódú" jelző egy autó esetében. A kifejezés egy új gondolkodásmódot takar, amely megváltoztathatja a városi autóbirtoklást, és csak különleges szerződés keretében lehet majd bérelni.

Az angliai Riversimple kifejlesztett egy hidrogéncellás mini városi autót. Az autóversenyzői múlttal rendelkező cég által tervezett és épített jármű olyan paraméterekkel rendelkezik, amely sokak érdeklődését felkeltette, mert valóban használható alternatívát kínál a városi autózásra.

Jó ideig még biztos nem. Ahogy egy amerikai humorista mondta az első nagy olajválság után: "mondták, hogy elfogy az üzemanyag. Igen, az ötvencentes. Kétdollárosból annyi van, minta fene."

Bár olajválság van, még mindig próbálunk előre menekülni, és kapaszkodunk a fosszilis energiahordozókba. Bármilyen furcsa is, bár évről évre több olajat használunk, mégis egyre nagyobbak a készletek. A közeljövőben nem kell attól tartanunk, hogy kifogynak a készletek, csak a kitermelésük lesz egyre drágább. Ezért emelkedni fog az olaj ára, és megéri a nehezen elérhető készletek megcsapolása is.

Az SF filmek hatására egyre elfogadottabb gondolat a világűr meghódítása, benépesítése. Az egyik nap ismét azt halottam, hogy a túlnépesedés megakadályozásnak lehetőségét látják az űr gyarmatosításában: a „felesleges” embertömegek létesítsenek új életteret maguknak. Ennek az elméletnek egyetlen apró akadálya van: a számok.

(Természetesen most felejtsük el azt, hogy jelenleg mennyire nevetséges szinten áll az űrkutatásunk 50 évvel azután, hogy - először, és még sokáig utoljára - a Holdon jártunk.)

Nem csak a föld népessége gyarapodik, hanem a növekedés üteme is. Jelenleg a Föld népessége évente (különböző becslések szerint) 75-80 millió fővel nő. Vagyis az elképzelés szerint évente ennyi embert kellene az új gyarmatokra szállítani.

Ha képesek lennénk 100.000 fő befogadására alkalmas óriási űrhajókat építeni, akkor a jelenlegi számok alapján évente 750-800 ilyen hajót kellene indítani. Ha az utazás évekig tart, akkor a flottának az utazás oda vissza idejével arányosan kell nőnie. Vagyis ha az űrgyarmatra az utazás öt évig tart, akkor az oda-vissza út 10 évet vesz igénybe, tehát tízszer ennyi, vagyis 7.500-8.000 óriási űrbárkára lenne szükség.

Természetesen a hajón szükség lenne 100.000 ember létszükségletének biztosítására: élelem, víz, elfoglaltság. Ez mind óriási tárolókapacitást követel. (kivéve, ha addigra feltalálnák az élet felfüggesztésének lehetőségét.

Természetesen ezeket a hajókat meg kellene építeni, és az űrbe juttatni. Összehasonlításul két, a maga kategóriájában legnagyobb ember építette jármű. A Tengerek Oázisa (Oasis of the Seas) nevű tengerjáró hajó 360 méteres hosszúsággal, 220 ezer tonna vízkiszorítással és 16 emeletével ma a világ legnagyobb utasszállító hajója, 5400 utast szállít közel 3000 fős személyzete. Raktárai kb. egy hétre elegendő készleteket képes befogadni.

A legnagyobb hadihajó a repülőgép-hordozó, több mint 330 méter hosszú, és a vízkiszorítása 93.000 tonna. Ezeken 5000-5500 ember él, akiknek az ellátásáról folyamatos utánpótlással gondoskodni kell: Heti rendszerességgel rakodnak át igen komoly készleteket. Az űrrepülőgép szállítási kapacitása 100 tonna. Lehet számolni…

Még egy apró, de annál fontosabb tény, amely inkább humánpolitikai kérdés. A Föld növekvő népessége legnagyobb arányban sajnos a világ legszegényebb övezeteiben, nagyvárosok nyomornegyedeiben születik meg. Tanulásra, normális életre szinte semmi esélyük sincs. Ha valaki gyarmatokat akar létesíteni, ott szakképzett munkásokra, jó szakemberekre van szüksége, nem képzetlen, iskolázatlan, írástudatlan tömegekre.

Egy olyan hétköznapi fogalom, mint az eső, sokkal vadabb formában jelenhet meg, ha elhagyjuk a Földet, és kilépünk az űrbe. Más bolygók légköre más kémiai anyagokból áll, bár a légkör fizikája azonos, az itt kialakuló esők lehet, hogy nem vízpárából képződnek, nem csak veszélyesek, hanem akár halálosak is lehetnének az ember számára. Bár igazi gyilkos hatásukat talán soha nem érezhetjük. Nézzük meg a gyilkos esőket egy holdon, egy bolygón és egy csaknem csillaggá vált gázgömbön.

Az 1986-os csernobili katasztrófa után a további szennyeződések kiszivárgásának megelőzése érdekében betonból szarkofágot emeltek az atomerőmű négyes blokkja fölé. Erre az épületre mindaddig szükség van, amíg a romok szennyezhetik a környezetet. Ez az ott maradt hasadóanyagok, fűtőelemek miatt akár évezredeket is jelenthet.

Valljuk be, vezetés és vezetés között is van különbség. Az élményautózás túl ritkán jut osztályrészül, inkább csak rutin jut ki a mindennapokon. Az önállóan működő autó igénye nem csak a dugókban való araszolással jelent meg. Már a kezdet kezdetén láthattuk, hogy sokkal jobb kényelmesen, a hátsó ülésen elterpeszkedni a sofőr mögött, élvezni a kilátást, vagy valami egészen mással foglalkozni.

Az SF filmekben régóta látni olyan városi közlekedési rendszereket, amelyben az autók önállóan vesznek részt a forgalomban, a benne ülök - még a kormánykerék előtt ülők is - csak utasok. Az előnyei kézenfekvőek.

A napokban ismét elmaradt egy világvége. Érdemes lenne már egy külön kalendáriumot készíteni, amelyben feltüntetnénk, melyik csoport mikorra várja az aktuális világvégét. Szinte minden hétre jutna egy-egy elmaradt armageddon. Meghirdetői általában kissé csalódottak, hogy a világ mégsem omlott össze, és él a szomszéd. De utána megrázzák magukat és várják a következő világvégét.

Azonban egy aprócska tény valahogy elkerüli a világvége várók figyelmét: maga a konkrét dátum. Mindenki feltételezi, hogy a világvége napja az ő általa használt naptár szerint értendő. Pedig arra semmilyen bizonyíték nincs, hogy az isten(ek) a keresztény naptár szerint rendeli el a harsonák megfúvását. Hiszen több időszámítás is használatban van a földön

A keresztény naptár szerint most a 2010. van. A római naptár szerint, amely Róma alapítása óta számolja az eltelt időt, idén a 2764. évet írjuk. Az Iszlám hidzsra szerint most 1431. van.

Isten kiválasztott népe, a zsidó naptár szerinti 5770. évet mulatja. A kínaiak most ünnepelték a 4707. újévet, de a budhisták szerint is 2554 év telt el a naptár kezdete óta. Még a tibetiek is előttünk járnak, náluk már a 2134. év járja.

Ha valaki nagyon tart a világ végétől, van egy biztos módszer: nézze meg az interneten az Ausztrál, az Új-Zélandi, vagy bármelyik japán csatorna műsorát. Ha még van adás, akkor minden rendben van, mert az időzónák miatt ott már holnap van. És ha ott holnap van, akkor a világvége ma is elmarad.

A naprendszer anyagának legnagyobb részét -- tulajdonképpen csaknem az egészet - maga a Nap teszi  ki. A természetben előforduló 92 elem többségét már azonosították a központi égitestünk színképében. Sok elem csak nyomokban fordul elő, de földi mértékkel mérve még ez is elképzelhetetlen nagy mennyiség.

Egy bizonyos Nabed Juszuf nevű csillagász kiszámította, hogy a Napban 9 aranyatom jut minden trilliónyi (1 000 000 000 000) hidrogén atomra. A Nap tömegét két oktillion (egész pontosan 1,9891x10 a huszonhetediken) tonnára becsülik, ez azt jelenti, hogy néhány kvadrillió (10a tizenhatodikon) tonna aranyat tartalmaz központi égitestünk. Ez kb. olyan 300 sextillio (3x10 a huszonharmadikon) dollárt érhet (feltéve, ha nem számoljuk, hogy nagy mennyiség piacra kerülése esetén esik az ár). A nap aranytartalmának néhány 100 billiomod részével kifizethető lenne mondjuk az Egyesült Államok éves költségvetési hiánya.

Rablástól nem kell félni, hiszen ennél jobban nem őrizheti senki. Az más kérdés, hogy nincs tulajdonosa sem.

Ülök az autómban a piros lámpánál, a koldus odapattan, lemossa a szélvédőt, majd szutykos tenyere helyett egy kártyaolvasót nyújt be az ablakon.