Toochee

A kedvenceinknek is vannak kedvencei. Egy saját plüssjáték, amivel játszik és együtt alszik.

Alig használt vőlegény, kis értékcsökkenésű menyasszony eladó.

Minden szombaton és vasárnap, dél és délután öt között, függetlenül attól, hogy amilyen az időjárás, a sanghaji Népligetben egyik sarka zsúfolt az emberektől. Olyan szülök vannak itt ilyenkor, akiknek gyerekei még nem házasodtak meg. Jöttek, hogy részt vegyenek a házassági piacon. A falakon és a fákon több száz, több ezer gyermek adatai, akik gyakran nem is tudnak erről.

Ez az angol házaspár Gosberton városkában adja bérbe négy hálószobás házát. Legutolsó bérlője öt gyerekkel és 14 masztiff kutyával érkezett. Ez maradt utánuk a házban.

Vagy ide... vagy ide...

Az ötlet elképesztő: mintha egy óriás hat házat rakott volna egymás tetejére.

Dr. Seuss háza az alaszkai Willowban épült.

Nagyobb térképre váltás

Nem volt szerény ember, 12 emeletesre tervezte. Már tíz éve épült, amikor a tulajdonos meghalt. A ház ott maradt befejezetlenül. Szerencsére a ház megtetszett valakinek, megvette, és a befejezés mellett döntött. Még nincs kész, de a látvány már így is impozáns.

De hiába az új tulajdonos, a név a helyieknek már nem változott: ez már csak Dr. Seuss háza marad.

Kétéves a Toochee Blogzin. Hobbit szokás szerint az ünnepelt ad ajándékot, amit a Facebook oldalunkon találsz.

Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel tízenegyezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.

Ezt láttad már?

Szem-Szájnak gasztroblog:  Kétperces kupac

Napi videó:   Fürdő baba és a tacskó

Napi fotó:  Ilyet már láttál? A használt injekcióstű hegye

(via damncoolpictures)

Ég veled Tibi csoki. Búcsúzunk Túró Rudi. Büszkék voltunk a magyar termékekre, igazi nemzeti büszkeség düllesztette keblünket. De most vége, megfosztanak minket ezektől.

Ezek már nem magyar termékek, csak hazai termékek. A kormány a szerdai ülésén elfogadta a magyartermék-rendeletet. Az a magyar termék, amelyik 100 százalékban magyar alapanyagból készül.

A Vidékfejlesztési Minisztérium közleménye szerint az minősül magyar terméknek, ha a növényi eredetű élelmiszer alapanyagait belföldön termesztették, a vadon termő növényt Magyarországon gyűjtötték. Az állati eredetű élelmiszerekhez felhasznált állatok itt születtek, azokat határokon belül tenyésztették, dolgozták fel, illetve a halakat honi vizekből fogták ki, a vadakat pedig Magyarországon ejtették el.

A rendelet a magyar termék megjelölésen kívül tartalmaz még átmeneti kategóriákat is. Azokat a termékeket, amelyek magyar és külföldi alapanyagot is tartalmaznak, ám Magyarországon gyártják azokat, az úgynevezett hazai termék kategóriába sorolják. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter szerint például a hurka valószínűleg nem magyar termék, hanem csak hazai, amelyben a rizs nagy valószínűséggel külföldről származik.

Őszintén tisztelem pártunk és kormányunk azon erőfeszítését - hogy amit csak lehet - beskatulyázni és magyarítani akar. De valahogy mindig az az érzésem, hogy a legtöbb dolgot nem sikerül beskatulyázni, hanem a skatulyák falán mázolódik szét az erős - kormányzati - nyomástól.

Már évek óta kérdés, hogy mi magyar termék, és mi nem. Már régóta tudjuk, hogy a klasszikus magyar márkák furcsán válnak nemzetközivé. A reklámokban domborítják magyarságát, pedig már nem is nálunk készül. Például Szlovákiában készül a Tihany Camembert sajt, és még lehetne sorolni a példákat.

Nézzük az új rendeletet: az a magyar termék, amelyik 100 százalékban magyar alapanyagból készül. Az elv szép, de megvalósíthatatlan ez az árja gondolkodás. Ugyanis nem vagyunk világbirodalom: nem terem meg minden anyaföldünk májusi eső verte, júniusi nap sütötte kebelén. A Viktoriánus Angliában még elképzelhető a dolog, de itt, Európának e piciny szegletében kivitelezhetetlen.

Mielőtt bárki is megvádolna, nem a liberális dac beszél belőlem, csak a józan gasztronómia rajongó, aki sűrűn megfordul a konyhában, ismeri az ételek alapanyagait, összetevőit.

Vegyük csak gyermekkorunk maghatározó édességeit: a mogyorós csokit, a sport szeletet, vagy a Tibi csokit. Egyik sem lehet többé magyar termék, ugyanis hazánk kakaóbab ültetvényei finoman szólva is csekélyek. A különböző füvészkertekben található néhány példány nem fedezi a hazai igényeket. Ez a gond a Túró Rudival is. Hiába adta a nemzeti Riska, amely az Alföld pusztáin legelt, és igaz magyar baktériumok altatták túróvá tejét. Az a fránya roppanós csoki réteg kiveti a nemzet testéből.

Egy walesi családnak már sikerült, és egy domboldalban élik világukat.

Walesben egy fiú, bizonyos Simon Dale sokmillió kortársához hasonlóan rajongott a Gyűrűk ura világáért, különösen a hobbitok nőttek a szívéhez. Arról álmodozott, hogy egyszer majd ő is ilyen föld alatti házban fog élni.