Toochee

Hát nem az úniós szabvány szerint berendezett üzem, az biztos. Az olcsó spagetti titka.

Nézzétek meg közelebbről a fogát, és megértitek, honnan kapta a nevét.

Indonéziában található Kapetakan falu, ahol kígyó-vágóhíd és táskagyár működik. Egy valódi kígyóbőr-táska gyártási költsége 15-31 dollár, vagyis 3300-7000Ft. És mennyiért lehet ezeket megvásárolni a fejlett országok butikjaiban?

Csak tudd, ha olcsó bangladesi cipőt, táskát, vagy kabátot veszel: középkori módszerek, gyilkos körülmények.

Kétéves a Toochee Blogzin. Hobbit szokás szerint az ünnepelt ad ajándékot, amit a Facebook oldalunkon találsz.

Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel tízenegyezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.

Ezt láttad már?

Szem-Szájnak gasztroblog:  Napi coolság: Party tányér

Napi videó:   Máshol így csinálják a járdát

Napi fotó:  Kapd be!

 (via pixfunpix)

Ég veled Tibi csoki. Búcsúzunk Túró Rudi. Büszkék voltunk a magyar termékekre, igazi nemzeti büszkeség düllesztette keblünket. De most vége, megfosztanak minket ezektől.

Ezek már nem magyar termékek, csak hazai termékek. A kormány a szerdai ülésén elfogadta a magyartermék-rendeletet. Az a magyar termék, amelyik 100 százalékban magyar alapanyagból készül.

A Vidékfejlesztési Minisztérium közleménye szerint az minősül magyar terméknek, ha a növényi eredetű élelmiszer alapanyagait belföldön termesztették, a vadon termő növényt Magyarországon gyűjtötték. Az állati eredetű élelmiszerekhez felhasznált állatok itt születtek, azokat határokon belül tenyésztették, dolgozták fel, illetve a halakat honi vizekből fogták ki, a vadakat pedig Magyarországon ejtették el.

A rendelet a magyar termék megjelölésen kívül tartalmaz még átmeneti kategóriákat is. Azokat a termékeket, amelyek magyar és külföldi alapanyagot is tartalmaznak, ám Magyarországon gyártják azokat, az úgynevezett hazai termék kategóriába sorolják. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter szerint például a hurka valószínűleg nem magyar termék, hanem csak hazai, amelyben a rizs nagy valószínűséggel külföldről származik.

Őszintén tisztelem pártunk és kormányunk azon erőfeszítését - hogy amit csak lehet - beskatulyázni és magyarítani akar. De valahogy mindig az az érzésem, hogy a legtöbb dolgot nem sikerül beskatulyázni, hanem a skatulyák falán mázolódik szét az erős - kormányzati - nyomástól.

Már évek óta kérdés, hogy mi magyar termék, és mi nem. Már régóta tudjuk, hogy a klasszikus magyar márkák furcsán válnak nemzetközivé. A reklámokban domborítják magyarságát, pedig már nem is nálunk készül. Például Szlovákiában készül a Tihany Camembert sajt, és még lehetne sorolni a példákat.

Nézzük az új rendeletet: az a magyar termék, amelyik 100 százalékban magyar alapanyagból készül. Az elv szép, de megvalósíthatatlan ez az árja gondolkodás. Ugyanis nem vagyunk világbirodalom: nem terem meg minden anyaföldünk májusi eső verte, júniusi nap sütötte kebelén. A Viktoriánus Angliában még elképzelhető a dolog, de itt, Európának e piciny szegletében kivitelezhetetlen.

Mielőtt bárki is megvádolna, nem a liberális dac beszél belőlem, csak a józan gasztronómia rajongó, aki sűrűn megfordul a konyhában, ismeri az ételek alapanyagait, összetevőit.

Vegyük csak gyermekkorunk maghatározó édességeit: a mogyorós csokit, a sport szeletet, vagy a Tibi csokit. Egyik sem lehet többé magyar termék, ugyanis hazánk kakaóbab ültetvényei finoman szólva is csekélyek. A különböző füvészkertekben található néhány példány nem fedezi a hazai igényeket. Ez a gond a Túró Rudival is. Hiába adta a nemzeti Riska, amely az Alföld pusztáin legelt, és igaz magyar baktériumok altatták túróvá tejét. Az a fránya roppanós csoki réteg kiveti a nemzet testéből.

A világ talán legszebb sakk-készletét készítették el Ukrajnában. Az ötletgazda Joseph Epstein egy olyan sakk csodát álmodott meg, amelynek figurái Lewis Carroll meséjének, az Alice csodaországban karaktereiből állítja össze. Az ötlet azonban itt még nem állt meg, maga az asztal is - nem csak a lapja, a lábazata is - a regény idézi. A munkában Alexander Horse szobrász, Szvjatoszláv Kostelyancsuk ékszerművész, és Vladimir Rusinov fafaragó is részt vett.

A mestermunka mammut-, és rozmáragyarból, ébenfából, korallból, és aranyból készült.

Azért tört ki a függetlenségi háború, mert a gyarmatlakók szerettek zsugázni.

Felejtsük el a Bostoni teadélutánról tanultak a, az csak az utolsó csepp volt a pohárban. A bajok jóval korábban kezdődtek.

Az SF filmek hatására egyre elfogadottabb gondolat a világűr meghódítása, benépesítése. Az egyik nap ismét azt halottam, hogy a túlnépesedés megakadályozásnak lehetőségét látják az űr gyarmatosításában: a „felesleges” embertömegek létesítsenek új életteret maguknak. Ennek az elméletnek egyetlen apró akadálya van: a számok.

(Természetesen most felejtsük el azt, hogy jelenleg mennyire nevetséges szinten áll az űrkutatásunk 50 évvel azután, hogy - először, és még sokáig utoljára - a Holdon jártunk.)

Nem csak a föld népessége gyarapodik, hanem a növekedés üteme is. Jelenleg a Föld népessége évente (különböző becslések szerint) 75-80 millió fővel nő. Vagyis az elképzelés szerint évente ennyi embert kellene az új gyarmatokra szállítani.

Ha képesek lennénk 100.000 fő befogadására alkalmas óriási űrhajókat építeni, akkor a jelenlegi számok alapján évente 750-800 ilyen hajót kellene indítani. Ha az utazás évekig tart, akkor a flottának az utazás oda vissza idejével arányosan kell nőnie. Vagyis ha az űrgyarmatra az utazás öt évig tart, akkor az oda-vissza út 10 évet vesz igénybe, tehát tízszer ennyi, vagyis 7.500-8.000 óriási űrbárkára lenne szükség.

Természetesen a hajón szükség lenne 100.000 ember létszükségletének biztosítására: élelem, víz, elfoglaltság. Ez mind óriási tárolókapacitást követel. (kivéve, ha addigra feltalálnák az élet felfüggesztésének lehetőségét.

Természetesen ezeket a hajókat meg kellene építeni, és az űrbe juttatni. Összehasonlításul két, a maga kategóriájában legnagyobb ember építette jármű. A Tengerek Oázisa (Oasis of the Seas) nevű tengerjáró hajó 360 méteres hosszúsággal, 220 ezer tonna vízkiszorítással és 16 emeletével ma a világ legnagyobb utasszállító hajója, 5400 utast szállít közel 3000 fős személyzete. Raktárai kb. egy hétre elegendő készleteket képes befogadni.

A legnagyobb hadihajó a repülőgép-hordozó, több mint 330 méter hosszú, és a vízkiszorítása 93.000 tonna. Ezeken 5000-5500 ember él, akiknek az ellátásáról folyamatos utánpótlással gondoskodni kell: Heti rendszerességgel rakodnak át igen komoly készleteket. Az űrrepülőgép szállítási kapacitása 100 tonna. Lehet számolni…

Még egy apró, de annál fontosabb tény, amely inkább humánpolitikai kérdés. A Föld növekvő népessége legnagyobb arányban sajnos a világ legszegényebb övezeteiben, nagyvárosok nyomornegyedeiben születik meg. Tanulásra, normális életre szinte semmi esélyük sincs. Ha valaki gyarmatokat akar létesíteni, ott szakképzett munkásokra, jó szakemberekre van szüksége, nem képzetlen, iskolázatlan, írástudatlan tömegekre.