Így nevezik a Surabaya Zoo-t, amely egy botanikus- és állatkert a kelet-jávai Surabaya városában, Indonéziában. Ez talán a legrosszabb, legembertelenebb állatkert a bolygón. Az állatok nem jutnak elegendő élelemhez, nincs megfelelő orvosi ellátás, apró ketrecekben sínylődnek lehetetlen körülmények között. Becslések szerint havonta 25 állat hal meg nem természetes okból. Az emberek a világ minden tájáról petíciót írtak alá, hogy bezárják az állatkertet.
Az Amnesty International emberjogi szervezet svájci tagozata Zürich utcáin sokkoló plakátokat helyezett el. "Nem itt történik, de most" figyelmeztetnek a címek. Mintha egy virtuális világ-szemüvegen keresztül látnánk az erőszakot. A plakátok pontosan illeszkednek az utcaképbe, mindennapjainkban teszik láthatóvá azt a szenvedést, amelyet a világban az elnyomottak kénytelenek elviselni.
Nem kell megijedni, nem horror, és nem is bűntény. Ezek oktatási eszközök.
Ezek a testek nem valódiak, csak annak látszanak.
Minden tiszteletem az olyanoké, akiknek a fejében egy ilyen ötlet megszületik. Egy gyerekkórház is hatalmas épület, és annak az ablakait is időnként meg kell tisztítani. És ha már gyerekkórház, akkor mossa az ablakot pókember!
A londoni Evelina gyermekkórház ablakait tisztogatja pókember:
American National Skyline company alpinistái október 17-én a Tennessee államban, a memphisi Le Bonheur Children’s Hospital ablakait mosták le. A pókemberhez itt csatlakozott Amerika Kapitány is.
A Pennsylvania Children's Hospital ablakait szuperhősök csapata tisztította, a korábbi két hőshöz csatlakozott Batman és Superman is. A takarítók az Allegheny Window Cleaning Inc.munkatársai.
És végül egy videó a memphisi akcióról:
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel tizenkétezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Szem-Szájnak gasztroblog: Füstölt-sajtos pulykacsiga
Napi videó: Szolid kislányból punkrock csaj lesz
Napi fotó: Minden idők egyik legjobb kutyajelmeze
(via funnybits, allcleanservices, laughingsquid)
Már csak néhányat kell aludnunk ahhoz, hogy elmaradjon a következő világvége. Furcsa dolog ez a világvége. Meghasonul tőle az ember. Úgy tűnik, mintha az emberek várnák. Mintha valamiért abban hinnének, hogy ők ebből jól fognak kijönni. A napokban ismét elmaradt egy világvége. Érdemes lenne már egy külön kalendáriumot készíteni, amelyben feltüntetnénk, melyik csoport mikorra várja az aktuális világvégét. Szinte minden hónapra jutna egy-egy elmaradt armageddon. Meghirdetői általában kissé csalódottak, hogy a világ mégsem omlott össze, és él a szomszéd. De utána megrázzák magukat, és optimistán várják a következő világvégét.
Én nem hiszek a világvégében. A gyereknek vettem karácsonyi ajándékot, a szilveszteri buli leszervezve, és már elvállaltam jövő évi felkérést is. Elvittem a két macskát és kutyát is a kötelező évenkénti oltásra. Mert ugye világvége esetén kész pénzkidobás lenne.
Problémás az is, hogy ki csinálja a világvégét. Meg miért? Meg mikor lesz? Jó, jó, 21-én, de hány órakor? Éjfélkor, délben, napkeltekor, esetleg napnyugtakor? Ja, és melyik időzóna szerint? Amikor a maják földjén reggel hat óra van, addigra a dátumválasztón-vonalon túl már egy új nap kezdődött. Nem tartjuk túl kicsinyesnek az isteneket, hogy azt tételezzük fel, így szórakoznak velünk?
A világvége szinte egyenes következménye a világvége-várás: mikor jön el az utolsó nap. Aki hisz a világvégében, az fél annak eljövetelétől. A pontos időpontra azért van szükség, hogy még az utolsó pillanatban tisztába tehessük a lelki szennyest, és elnyerhessük a megváltást. Azért csak az utolsó pillanatban, mert az emberre jellemző módon addig bűnözünk, amíg el nem jön a büntetés lehetősége. Ezért időnként feltűnik valaki, aki tudja, hogy mikor lesz a nagy nap, és ettől sokan pánikba esnek.
Egyes értelmezések szerint a maja naptár véget ér. De a naptárnak nincs vége, jön egy újabb lap. A maják leszármazottai csak röhögnek ezen, és a katasztrófa-turisták zsebét ürítik.
Ha 21-én meghalljuk a déli harangszót, akkor már minden rendben. Új-Zélandon addigra már 22-e lesz, vagyis a világvége elmélet addigra megdől.
De magam előtt látom a sok világvége hívőt, amint 22-én elszontyolodva keresik a helyüket, hogy mégsem jött el az armageddon. Nem szakadt le az ég, nem csapott le ránk a Nibiru, és nem jött el értük az űrhajó. De lassan magukhoz térnek, és rádöbbennek, hogy már csak két nap van karácsonyig, és még nem vettek semmilyen ajándékot. Mert ugye minek ajándék, ha előtte vége a világnak. Elrohannak vásárolni, és a sorban állás közben csak a Rapülők egyik legjobb számát, a Zúg a Volgát dúdolhatják magukban:
Hogy lehet újra vége az évnek?
Az ufók idén se jöttek el érted.
Érted? Nem! De remélted!
A távcsövet a boltban te kérted.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint tizenegyezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Szem-Szájnak gasztroblog: Mézes-csilis-répa
Napi videó: Újabb elmebeteg brazil liftes kandi kamera
Napi fotó: Kugli a világ végén
Az elefánt borjú beragadt a sárba, anyja próbálta menteni, de közben ő maga is elsüllyedt. Halálra lettek volna ítélve, ha környékbeli emberek nem segítenek nekik.
Kétéves a Toochee Blogzin. Hobbit szokás szerint az ünnepelt ad ajándékot, amit a Facebook oldalunkon találsz.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel tízenegyezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Szem-Szájnak gasztroblog: Piedone jön vendégségbe
Napi fotó: Kicsit durva lépcső
(via pixfunpix)
Egy nap alatt 6-8 helyről is megkaptam, hogy olvassam el az index fantasztikus hírét, hogy meglepő felfedezést tettek a National Marine Mammal Foundation tengeri emlősöket kutató intézet kaliforniai bázisán dolgozó búvárok: az egyik fehér bálna, a 15 éves Noc megtanulta utánozni az emberi hangot.
A hír annyira izgalmas, hogy többen is elküldték nekem. De furcsállottam a fehér bálna elnevezést, miközben a képen egy beluga látszott. Kicsit utána néztem a kérdésnek. Ekkor derült ki, hogy a hír igaz, csak nem friss: kb. 28 éves.
Noc létezik, csak nem bálna, hanem fehér delfin, közismert nevén beluga. Pontosabban létezett, mert elpusztult szegény. 1977-ben teljesen törvényes módon fogták el inuit vadászok, és adták el a tengeri emlősöket kutató központnak. A fent megírt esetre egész pontosan 1984-ben történt meg, ekkor figyeltek fel Noc szokatlan képességére, hogy utánozni tudja az emberi beszéd hangnemét és ritmusát. A belugát már korábban is úgy ismerték, mint a tengeri kanárit, amely képes a hangokat utánozni. Már korábban is voltak olyan beszámolók, hogy a belugák hangja a távolból úgy hangzott, mintha gyerekek játszottak volna, de a NOC hangja volt az első, ami rögzítésre került.
Igen tisztes kort ért meg, 30 évig élt, miközben a belugák átlagéletkorát húsz évre teszik. Halála 2007-ben következett be. Épp ezért érdekes, hogy miért került elő a cikk aktualitásként. Elég csúnya bakinak tűnik.
Találtam az elmúlt napokra datálhatóan több forrást is (The Sun, Guardian, Discover magazine), amely a témával foglalkozott, de érdekes módon, ott mindenhol szerepel, hogy az eset 1984-ben történt meg, és szerepel Noc távozásának dátuma is. Mindenesetre a hír nem csak nálunk söpört végig, hanem a világon is.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint tízezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Szem-Szájnak gasztroblog: Cukkinis meleg előétel
Napi videó: Vigyázz, hol parkolsz
Napi fotó: Hol állítsam fel a darut?
Korábbi bejegyzésekből ajánljuk:
A világ legbarátságosabb bálnája
Placebo, nocebo, öngyógyítás. Önbecsapás. Pszichológiai jelenség, vagy valós gyógyító képesség rejtőzik bennünk? Az orvostudomány régóta keresi a választ a kérdésre.
Úgy tűnik, mintha az ember kilógna az állatvilágból. Viszonylag könnyedén leszünk betegek, komoly fájdalmaink vannak. Gyakran fordulunk orvoshoz, de gyakran előfordul, hogy ők sem tudnak segítani. De mintha az állatoknál nem így működne. Ha csak a körülöttünk élő állatokat figyeljük, mát tapasztalunk. Sokkal ritkábban lesznek betegek, mintha a sérülések se fájnának nekik annyira, és komoly betegségekből képesek felgyógyulni orvosi segítség nélkül. Valóban így van ez, vagy csak rosszak a megfigyeléseink?
Mi óvjuk magunkat a legkisebb sérüléstől is, fertőtlenítjük sebeinket, gyógyszereket szedünk. Egy kutya, macska, egy szarvas, vagy akár a halak is komolyabb sérülés esetén is képes minden külső segítség nélkül felépülni. Erre bizonyíték az állatokon visszamaradt komoly hegek. (Persze itt most nem számoljuk azt az esetet, ha sérülése miatt egy ragadozó kapja el.) Az állatoknak miért megy ez, nekünk miért nem? Nem vagyunk rá képesek? Vagy ez is csak a civilizáció egyik következménye, hogy elveszítettük ezt a képességünket?
A kérdés nem egyszerű. A civilizációnak köszönhetően elszakadtunk természetes közegünktől, elfelejtettük az ott szerzett képességeinket. Hol van már a hajdani szagló- és ízlelő-képességünk, a hallásunkról már ne is beszéljünk. Ráadásul a civilizációs környezetünk, az együttélés, a zsúfoltság, a sokszor nem „emberi” mesterséges körülmények, nem nekünk, hanem a betegségeknek kedveznek.
De valami mégis van. Tudatosan nem tudjuk irányítani, nem tudjuk beindítani, de spontán módon gyakran működik. Erre nagyon sok példát ismerhetünk. Sokáig kételkedtek a létezésében, de végül az orvostudomány véletlenül, mondjuk úgy, a kutatások melléktermékeként igazolta. Ez a Placebo-hatás.
A latin kifejezés: placebo azt jelenti, hogy "tetszeni fogok". A 14. században így hívták azokat az embereket, akiket temetéskor a család azért bérelt, hogy a közvetlen rokonság mellett az elhunytat sokan elsirassák. Orvosi értelemben a placebo 1811-ben jelent meg, amikor egy orvosi lexikonban úgy szerepel, ez olyan gyógyszert jelent, melyet főleg azért adnak, mert tetszik a betegnek, és nem azért, hogy meggyógyítsa.
A második világháborúban egy Henry Beecher nevű amerikai aneszteziológus ápolónője –– miután kifogytak a fájdalomcsillapítóból – csak sóoldatot adott az egyik sérült katonának. Meglepetésre az ál-fájdalomcsillapító csökkentette a sérült katona fájdalmát, és megakadályozta a sokk kialakulását. A háború után Beecher 1955-ben publikálta nagy visszhangot keltett „The Powerful Placebo” tanulmányát. Érdekesség, hogy egyes vélemények szerint Beecher a placebo-hatást és azt a tényt, hogy a hatóanyag nélküli tabletták is beindíthatják az emberi szervezet gyógyulását, problémává tette, és ezzel a démonizálással saját felfedezését ölte meg. A Placebot gyakran negatív értelemben, amely megszülte a Placebo-paradoxont. Nem etikus placebót használni a gyógyításnál mert, az megtéveszti a beteget, mert nem gyógyszert kap. De ugyanúgy nem etikus „nem használni olyasmit, ami gyógyít”.
A placebo-hatás
A placebo-hatás kutatását a gyógyszerkísérletek hozták el. Beecher tanulmányának hatására az amerikai kongresszus 1962-ben törvényt hozott a gyógyszerek kötelező teszteléséről. A klinikai tesztekben a placebo egyik célja az új hatóanyagok tesztelése. Ha egy hatóanyagtól valakinek javul az állapota, de nem lehet tudni, hogy a gyógyszeres kezelés tudata, illetve a gyógyszerbe vetett hit, vagy pedig valóban a gyógyszer fiziológiai hatása okozta nála a javulást, akkor érdemes kísérlethez folyamodni. Ilyenkor a betegek egyik csoportjának valódi hatóanyagot adnak, a többieknek pedig placebót – miközben egyik csoport sem tudja, hogy valódi gyógyszert kap-e vagy sem. A hatóanyag hatása akkor tekinthető igazoltnak, ha a valódi gyógyszerrel kezeltek nagyobb mértékben javulnak, mint a kontrollcsoportok. Szintén érdekesség, hogy a vizsgálat eredményében szerepe lehet annak is, hogy az orvos tudja-e, hogy a betege hatóanyagot kapott, vagy placebot. Ezért vezették be a dupla vakteszteket, ahol az orvos sem tudja, a kísérlet alanya mit kapott.
A vizsgálatok megdöbbentő eredményeket hoztak. A placebós csoportban a gyógyulási arány gyakran megközelíti (sikertelenebb termék esetén meghaladhatja) a tényleges gyógyszert szedő csoportét. A betegek nagy részének állapota javult szőlőcukor-tablettáktól vagy az infúzióban kapott fiziológiás sóoldattól. A kísérletek óriási száma igazolta az eredményt.
Úgy mondják: „A jó orvosság vagy csíp, vagy keserű, vagy drága”. Ez valóban így van. A gyógyszer hatását a farmakológiai hatáson kívül más tényezők is befolyásolják: a gyógyszer jellemzői (ár, íz, alak, szín, név, kiszerelés); a beteg jellemzői ( iskolázottság, kor, műveltségi szint, személyiség, eddigi tapasztalatok); a gyógyszert felíró jellemzői (hírnév, személyiség, státusz, tekintély, életkor , bőrszín ); a környezet, amiben a gyógyszert felírták ( rendelő, laboratórium ); a társadalmi, gazdasági és kulturális környezet.
Erre már számtalan konkrét példa van. Ugyanaz a gyógyszer hatásosabb, ha fehér vagy piros színű, mintha zöld. Egy híres orvos „kezei” között jobban gyógyulnak a betegek, az ő általa felírt ugyanaz az orvosság jobban gyógyít. Az egészségügyben azért van továbbra is mindenki fehérben, mert a betegek számára ez az „orvosi” környezet. A szakrendelőben adott ugyanaz a kezelés jobb eredményeket hoz. A keserű gyógyszer, ha megédesítik, kevésbé hatásos. És még hosszan lehetne sorolni a példákat.
Szintén érdekes az aktív placebohatásnak nevezett jelenség. A betegeknek szükségük van a gyógyszerek mellékhatásaira, mert ettől érzi úgy, hogy gyógyszert kapott. Hogyha a mellékhatásokból a beteg rájön, hogy aktív szert kapott, ez általában további járulékos, akár huszonöt százalékos placebohatással jár együtt.
Ezek után több kérdés merül fel? Valóban betegek vagyunk és a testünk, az agyunk gyógyítja meg önmagát. Vagy a betegségek egy részét csak „képzeljük”, az agy okozza a tüneteket? Ha agy agyunkat meggyógyítjuk, akkor a testi tünetek is eltűnnek. Az orvostudomány legnagyobb kihívása az lett, hogyan tudnák ezt a gyógyítás szolgálatába állítani. Ez lett az egyik legtöbbet kutatott terület. A kutatók próbálják felderíteni a hatásmechanizmust: hogyan gyógyítja meg a testet az agy.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint tízezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
Ezt láttad már?
Szem-Szájnak gasztroblog: Padlizsánt a fagyasztóba
Napi videó: Lufi a sütiben átverés
Napi fotó: A halál almacsutkája
Korábbi bejegyzésekből ajánljuk:
Munkám egyik része, hogy másként látom a világot, mint mások. Időnként mint író. Máskor mint tudományos szerkesztő. Egyébként mint érdeklődő ember.
Toochee blogzin
Mottó: A világ érdekes! Szép, meglepő és mulatságos dolgok a földgolyó minden tájáról.
További blogjaim:
Macskaőrség |
Szem-szájnak |
Napi videó
