Egy székesegyház, amely nem a méretével nyűgözi le a látogatóit, hanem azzal, ahová épült: egy meredek falú szurdok fölé.
Közép-Amerikában Ecuador és Kolumbia természetes határa egy szakaszon a Guáitara folyó. A kis folyó egy mély szurdokban folyik a tenger felé.
Az emberiség történetének legaljasabb, legbűnösebb fogalma. Azonban mégsem tudjuk lezárni a múltat, mert a rabszolgaság ma is él.
Képzeletünkben többféle módon jelenik meg a rabszolgaság, Afrikai férfiak talpig vasban robotolnak az USA déli államainak gyapotföldjein. Vagy a római birodalomban szolgálnak, dolgoznak a földeken, harcolnak az arénában. Esetleg Juda Ben Hurként húzzák az evezőt.
Mert a rabszolgaságot a múlt bűnének gondoljuk. Egy olyan szennyfoltnak, amely kitörölhetetlenül bemocskolja az emberi történelmet. De a rabszolgaság él, csak nem nyíltan, hanem rejtve. Bár a világ összes államában tiltják, sok helyen mégis hallgatólagosan elfogadják, a hatóságok félrenéznek. És vannak a rabszolgaságnak olyan formái, amiket csupán más névvel illetünk újabban.
Azért tört ki a függetlenségi háború, mert a gyarmatlakók szerettek zsugázni.
Felejtsük el a Bostoni teadélutánról tanultak a, az csak az utolsó csepp volt a pohárban. A bajok jóval korábban kezdődtek.
Mindenkinek egyéni az alvásigénye, vagyis hogy az agyunknak hány óra alvásra van szüksége. Mi talán nem is ismerjük, azonban az agyunk tisztában van vele. Pontosan tudja, hogy mikor hagyjuk ki az alvást, és felelősségre von az elmulasztott percekért.
Munkám egyik része, hogy másként látom a világot, mint mások. Időnként mint író. Máskor mint tudományos szerkesztő. Egyébként mint érdeklődő ember.
Toochee blogzin
Mottó: A világ érdekes! Szép, meglepő és mulatságos dolgok a földgolyó minden tájáról.
További blogjaim:
Macskaőrség |
Szem-szájnak |
Napi videó