Négy évvel ezelőtt az egyik dokumentumfilm-csatorna különleges filmet mutatott be. Egy furcsa fickó klasszikus szafari-kalandra indult kalapban, kekiszínű ruhában, bakanccsal a lábán. Azonban fegyver helyett egy időkaput vitt magával. Ezt az utazását az időben tette meg.
Nigel Marven, egy különc angol filmes fickó alapjaiban változtatta meg a tudományos ismeretterjesztésről alkotott képünket. Filmjei közelebb állnak az SF-hez, mint a megszokott dokumentumfilmekhez. A világhírű brit természetfilmes másképp készíti el dokumentumfilmjeit, mint mások. Bár ő is csinált filmet például az orrszarvúakról vagy a krokodilokról, de szívesebben forgatott a világ legcsúfabb állatairól, a világ legmérgezőbb lényeiről, vagy éppen az állati detektívekről.
De ebben a filmsorozatban visszalátogatott a régmúltba. Kihalt állatfajokat keresett fel, amelyek egyedeit a legmodernebb technikák segítségével „keltett életre”. Valódi „Őslényparkban” járkálhattunk tehát, ahol – mint egy állatkertben – találkozhattunk például T-rex kölykökkel, dél-amerikai kardfogú tigrissel, 300 millió éves „szuperrovarokkal” és olyan félelmetes őskrokodilokkal, amelyek még a dinoszauruszokat is megtámadták és felfalták.
Az Ősvilági kaland már sokkal több volt, mint ismeretterjesztő alkotás, SF köntösbe bújtatta az információkat, kalandfilmként élhettük meg az utazást. Trükkjei méltóak voltak a Jurassic Parkhoz is. A legmodernebb komputertechnika varázsolta a műsorvezető köré a régmúlt korokat és a rég kihalt élőlényeket.
Emlékezetes pillanatok voltak Nigel menekülése a T-rex vagy éppen a mamut elől. Akciófilmhez méltó izgalmakat okozott, hogy a T-rexet a dinoszauruszok kihalását okozó nagy becsapódás előtti percekben próbálta megmenteni. A hitelességhez annyira ragaszkodott, hogy még arra is vigyáztak az alkotók, hogy a dinók ne füvön, hanem kopár talajon fussanak. Hiszen 65 millió évvel ezelőtt még nem voltak fűfélék.
Egy évvel később mutatták be következő filmjét. Nigel Marvent megihlette a Drágám, a kölykök összementek című klasszikus sci-fi vígjáték. Elhatározta, hogy egy hasonló akció-dokumentumfilmet készít.
Nigel és segítői, Laura és Doug alaposan összehúzzák magukat, hogy felfedezzenek egy dzsungelt, amelyhez egyáltalán nem kell messzire utaznunk, hisz az ajtónk előtt terül el: egy családi ház hátsókertjét! Nigel a kerti tótól a belső udvarig vezetett vakmerő expedíciója során tanúja lesz a bogárélet legszebb és legkeservesebb pillanatainak, és még a levéltetű ürülékét is megkóstolja – melyről kiderül, hogy édes, mint cukor…
Az emberi köröm méretére zsugorodott Nigel és stábja nem kis kockázatot vállal, amikor beveszi magát a füves rengetegbe: a borsószemnél is könnyebb csapattagok életét folyamatosan darazsak, bűzös holyvák és egyéb „nagyragadozók” veszélyeztetik, és még az ártalmatlannak tűnő ezerlábúak is komoly veszélyt jelentenek rájuk, mivel előszeretettel fecskendeznek cianidot ellenségeikre… A rovarméretű kutatóknak a saját szervezetükre is fokozottan oda kell figyelniük: folyamatosan ellenőrizniük kell pulzusukat, étrendjüket és testhőmérsékletüket, máskülönben a kihűlést vagy a szívrohamot kockáztatják.
Expedíciójuk során a felfedezők néhány nagyon közeli találkozásnak is elszenvedőivé válnak. Míg Nigel csak nagy üggyel-bajjal keveredik ki a „Pókok völgye” halálos selyemhálói közül, társait erdei vöröshangyák „mérik be” és „nézik meg” maguknak rezgések detektálásán alapuló „ellenségazonosító” módszerük és különleges kommunikációs vegyületeik segítségével. Amikor pedig Nigel egy cickány szuperérzékeny ultrahangos radarjának látókörébe kerül, csak egy valószínűtlen szövetségesnek köszönheti megmenekülését. Kerti kirándulásuk legnagyobb kihívása azonban csak ezután vár rájuk – ám ez elől a töpörödött kutatók már csak egyetlen irányba menekülhetnek: vissza, a normál méretű emberek világába.
A rendkívüli filmkockák felvételének titkai önmagukban is egy izgalmas műsor témáját képezhetik. Az Így készült: Mikroszafari című különkiadás alkotói a film legféltettebb kulisszatitkairól is lerántják a leplet.
A műsorban a stáb tagjai elmagyarázzák, hogy egy katonai célra tervezett hőkamerával miként vették filmre, amint egy poszméh felmelegíti a testét repülés előtt, és megismerjük azokat a lassított és makrofelvételi technikákat is, amelyek alkalmazása lehetővé tette az apró rovarok és ragadozóik megörökítését természetes és stúdióbeli körülmények között egyaránt.
Nigel Marven jelenleg Dél-Afrikában él. 2007 óta nem jelent meg újabb filmje. Remélem hamarosan újra elbűvöl minket.
