Ne rettegj az atomháborútól, barátkozz meg vele! Ez nem vicc: az amerikai kormány több mint fél évszázada komoly erőfeszítéseket tett ezért. A történet egyszerre tragikus és komikus. 
1945 augusztusában a második világháború lezárásaként két atombomba robbant Japánban. Minden idők egyik legdrágább és legtitkosabb projektje, a Manhattan-terv megmutatta a világnak, milyen tömegpusztító fegyvert alkottak mindössze négy év alatt. És az óriási titkolózás után, csupán nyolc évvel később az amerikai televízió élő egyenes adásban közvetítette a Yucca Flat sivatagból a kísérleti atomrobbantást.
A nevadai sivatagban a Küszöb-hadművelet keretében végezték a nukleáris fegyverek tesztelését. 1953. március 17-én a tévében felharsant a katonai narrátor hangja: „Ha minden jól megy, hamarosan láthatjuk minden idők legnagyobb atomrobbantását. Egy atomtámadás részesei lehetnek. Most tesztelik az új atombombát. A radioaktív sugárzás nagy veszélyt jelent egy atomháborúban. Ez egy példa nélküli kísérlet, most láthatják, hogy tesztelik az atombombát.”
A CBS ismert arca, Walter Cronkite vezette a közvetítést. (Cronkite az amerikai tévés történelem leghitelesebb személyisége, ő közvetített minden fontosabb eseményt a Kennedy-merénylettől a Holdra szállásig). „110 kilométerre vagyok Las Vegastól. Hamarosan példátlan robbanásra kerül sor tőlünk 11 kilométerre a síkságon. Ezzel egy időben pedig ezer katona húzódik a lövészárkokba, hogy olyan közel legyenek egy atomrobbanáshoz, mint korábban még soha senki.” De nem csak katonák, kutatók és riporterek tartózkodtak az epicenrumtól csupán 3 kilométerre lévő árkokba.
Elég őrülten hangzik: a legmagasabb fokú titkolózástól az élő tévéközvetítésig. Hogyan változott meg a politika ilyen rövid idő alatt?
Javában dúlt a hidegháború, az Egyesült Államok és Szovjetunió nagyobb és jobb bombákat akart. Egyetlen ország sem kerülhetett fölénybe Amerikával szemben az atomfegyverek terén. A dominancia megőrzéséhez hatékony arzenálra, még több fegyverre volt szükségük. A háború után még nagyobb bombákkal kellett kísérletezni, minél félreesőbb helyen. Tudták már, a bomba milyen hatással van egy városra, de azt nem, hogyan hat a katonai infrastruktúrára.
Ezért esett a választás az Amerika nyugati partjaitól mintegy 8000 kilométer távolságban fekvő Bikini-atollra. 1946. július 26-án 30 méterre a tenger alatt robbantották fel a Nagaszakira ledobott bombánál valamivel nagyobb eszközt. A víztömeg megsokszorozta a fegyver erejét, a teszthez használt több tucat leselejtezett hajóban óriási károk keletkeztek.
A Bikini-atoll azonban túl messze volt, ez túl nagy logisztikai kihívást jelentett, a költségekről nem is beszélve. Felmerült a kérdés, hogy lehetne-e a kisebb bombákat az Egyesült Államokban biztonságosan tesztelni. A vizsgálat megállapította, megfelelő időjárás és ellenőrzés esetén a légköri robbantás nem tesz kárt az épületekben és a lakosságban.
Több helyszín is szóba került: Alaszka, Utah, de még Észak-Karolina is. A világháború alatt már használt új-mexikói White Sands kísérleti telep mellett a másik esélyesnek a nevadai Yucca Flat tűnt. Mivel nem sikerült döntést hozni, ezért 1949-ben elvetették a hazai tesztelés ötletét. Csak országos vészhelyzet esetén folytatták volna.
Közbeszólt azonban a politika. Néhány héttel később az oroszok felrobbantották első atombombájukat. Akkor az amerikaiak még úgy vélték, a Szovjetuniónak még legalább öt év kell a saját atomfegyver megépítéséhez. A sokkot fokozta, hogy ősszel Kínában a Mao vezette kommunisták átvették a hatalmat. Fél évvel később kitört a koreai háború.
Az amerikaiak a kísérletek folytatása mellett döntöttek, de Los Alamosnál félreesőbb helyet kerestek, ahol rendszeres, gyors és hatékony munkát végezhetnek. A nevadai sivatag ideálisnak tűnt. Kijelöltek egy gyakorlatilag lakatlan, 3400 négyzetkilométeres területet. Közel volt az Indian Springs-i légibázis, egy autópálya 10 kilométerre a terület határától vezetett. Az egyetlen lakott település, a 100 kilométerre fekvő, akkor még szinte jelentéktelen, ötvenezer lakosú Las Vegas elérhető munkaerőt kínált. A városban akkortájt csak néhány kaszinó és szálloda állt. Örültek a kormány kínálta jól fizető állásoknak.
Az első robbantásokra 1951-ben került sor. 5600 méter magasról dobták le az első bombát, a sivatagot megrázta a detonáció. Másnap hajnalban még nagyobb robbantásra került sor, ennek fényét 150 kilométerre egy kamionos is látta. Tíz nap alatt összesen öt kísérletet hajtottak vége, a legkisebb 1, legnagyobb bomba 23 kilotonnás volt. Utóbbinak a fényét még Los Angelesben is látták, és érezték a föld remegését.
A robbantásokat nem lehetett eltitkolni, ezért a propaganda folyamatosan a fölény megőrzésének és a kísérletek folytatásának fontosságát sulykolta. Hangsúlyozták a gondos ellenőrzést és a veszélytelenséget. Akkoriban még nem voltak tisztában a bombák okozta sugárzás hatásaival.
Az emberek hozzászoktak a robbanásokhoz. Amihez hozzászokunk, attól már nem félünk, sőt érdekessé válik. Az emberek elkezdtek érdeklődni a bizarr és félelmetes látványosság iránt. A hatalmas, éjszakát bevilágító villanás és a gombafelhő morbid szépsége kíváncsivá tett mindenkit.
Las Vegas felfedezte az ebben rejlő üzleti lehetőséget. A város háztetőiről messze ellátni a sivatagba, jól megfigyelhető volt a villanás és a gombafelhő, szinte páholyt kínáltak a látványossághoz. Tíz év alatt a város lakossága negyedmillióra nőtt.
Beindult az atomturizmus, a sajtó szinte cirkuszi légkört kerített az események köré. Az egész országból érkeztek, hogy lássák a hajnali robbantásokat. A házak tetején atompartikat tartottak, a vendégek hajnalig ittak, majd megnézték a robbantást. Emiatt mindenki hajlandó volt négykor felkelni, vagy le sem feküdni. Aki még jobban szeretet volna látni, az felment a közeli hegyek csúcsaira, és atompikniket tartva várta a robbanást. Senki sem aggódott, de érezték, hogy valami fontosnak a részévé váltak.
Óriási hatással volt ez a popkultúrára. Mindenhez hozzáragasztották az Atomic előtagot. A város legrégebbi, egyes számú engedéllyel rendelkező bárja felvette az Atomic Liquor nevet. Gyakorlatilag minden termék nevében szerepelt az atom szó, felhasználták zenékben, filmekben, divatba jöttek a szuperhősök, akik a sugárzás hatására mutálódtak. Gombafelhő volt a városi középiskola évkönyvén, sokak szerint a település üdvözlőtáblája is erre utal.
Az emberek egyszerűen imádták a gombafelhőt. A város szépségversenyein Miss Atombombákat választottak. A Flamenco szálló fodrásza gombafelhő alakú frizurát készített, a cukrászok gombafelhő tortát készítettek, A fürdőruhákat és a címlaplányokat is ezzel díszítették.
Természetesen a kaszinók bebiztosították magukat. A falakra kiírták, ha a föld remegésétől elmozdulnak a kockák vagy a rulettgolyó, abban az esetben minden pénz a banké.
Közben a tudósok folyamatosan vizsgálták a sugárzást is. Az évek során csökkent az eufória és nőtt a félelem. A légkörben megjelentek az amerikai és orosz nukleáris robbantások sugárzó részecskéi, és az emberek megismerték a különböző káros hatásokat. Emiatt 1957-ben kongresszusi vizsgálat indult. 1958-ban a kormány leállította a programot. Hét év alatt 82 robbantás történt Nevadában.
A tudósok rájöttek, nem szabad bombát robbantani a levegőben, mert a törmelék száll mindenfelé. Fellángolt a vita, hogy be kell-e tiltani az atomfegyvereket. Amikor 1958-ban radioaktív anyagokat találtak az egész világon a természetben, de még az anyatejben is, megszületett a légköri robbantásokat tiltó egyezmény. Ez végleg lezárta a barátságos atombomba és az atomturizmus korszakát.
ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a több mint hetvenezer főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
