A tunguz-rejtély maga a tökéletes bűntény: belülről bezárt szoba, egy hulla, de nincs fegyver, tettes, és indíték.
„Felvillant egy hatalmas fény. Olyan nagy hőség támadt, hogy fel kellett állnom, nem tudtam helyben maradni. Az ingem majdnem leégett a hátamról. Egy óriási tűzgolyó takarta el az eget...”
Ezekkel a szavakkal írta le Szergej Szemjonov, helyi gazda a Tunguz-eseményt. 1908. június 30-án következett be az emberiség írott történelmének egyik legrejtélyesebb katasztrófája.
A téma nálunk a nyolcvanas években lett igazán ismert és népszerű, aztán a kilencvenes években megcsappant az érdeklődés. Kicsit lejárt lemez lett, mert csak ugyanazt lehetett írni róla. Azonban az elmúlt 15 évben több expedíció is ellátogatott a Köves-Tunguzka partjára, a Bolognai Egyetem munkatársai több expedícióban is részt vettek.
Az alapvető tények azóta sem változtak. 1908. Június harmincadikán hatalmas robbanás rázta meg Szibériát, még 1000 kilométer távolságból is ágyúdörgésként írták le a jelenséget. A robbanás lökéshulláma kétszer kerülte meg a földet, kétezer négyzetkilométeren kidöntötte vagy felperzselte a fákat. A robbanás erejét 15 megatonnára, vagyis a hirosimai robbanás ezerötszáz-szeresére becsülik. Mindenki kozmikus becsapódást valószínűsített, de sem krátert, sem a becsapódott tárgy maradványit nem találtak meg. A megközelíthetetlen vidékre – az állami érdektelenség miatt – csak 1930-ban indult expedíció. Ők mérték fel a károkat, és készítették az első fotókat. A terület gyéren lakott, nehezen megközelíthető. Télen az igazi szibériai hideg teszi lehetetlenné a kutatást, nyáron a mocsaras vidék, és a szúnyogok keserítik a kutatók életét.
A szovjet-rendszer sem mutatott túlzott érdeklődést az esemény iránt, a nemzetközi kutatás ezért csak a Szovjetunió felbomlása után indulhatott meg. Német, kanadai, amerikai, és olasz tudósok vizsgálták meg több alkalommal a helyszínt.
A legtöbb vizsgálatot a Bolognai Egyetem kutatói végezték. Összegyűjtötték az eddig le nem fordított beszámolókat és szeizmikus adatokat, talajmintákat vettek, és pontosan megmérték 60.000(!) fa dőlési szögét. Ezen adatok alapján szerették volna rekonstruálni a becsapódást.
Az elmélet legfőbb ellenérve, hogy nem találták nyomát a becsapódásnak, sem törmeléket a testből. Ezért merült fel a lehetőség, hogy egy üstökössel találkozott a bolygónk, amely sokkal lazább szerkezetű, mint egy kisbolygó, és javarészt fagyott gázokból és vízből áll. A Föld légkörébe lépve még a levegőben felrobbant és csak a lökéshullám érte el a felszínt.
Ha egy órával később Londont éri a csapás...
Az adatok alapján a tudósok 886 lehetséges pályát számoltak ki. Meglepő módon a kiszámított pályák 80%-a kisbolygókra jellemző. A legújabb csillagászati eredmények alapján kezdenek elmosódni a határok az üstökösök és a kisbolygó között. Például az 1997-ben megvizsgált Mathilde kisbolygó is meglepően ki sűrűségű és laza szerkezetű.
A legígéretesebb új tény a három éve felfedezett Csalko (Cheko)-tó. A 300 méter átmérőjű tavat nemrégiben fedezték fel, és a korabeli feljegyzések sehol sem említik. Elképzelhető, hogy ez a tó rejti a becsapódási krátert? Nagyon valószínű. A környéken található tavak – az örökké fagyott talaj miatt laposak, éles meredek peremmel. A Csalkó-tó ezzel szemben ötven méter mély, medre kúp formájú. Figyelemkeltő, hogy a tó ellipszis alakú, amely az alacsony szögű becsapódásokra jellemző. A tavat lokátorokkal is átvizsgálták, tízméternyi üledék alatt a többitől elütő jellegű anyagréteg húzódik. Kis szerencsével a becsapódó test anyagát is rejtheti.
2006-ban zajló Kongresszuson Vlagyimir Alekszejev összegezte több év kutatásának eredményét. A vizsgálataik alapján kizárták a termonukleáris robbanás lehetőségét (ufó- és atombomba elmélet). A helyszínen talált anyagok nagyfokú hasonlóságot mutatnak a Halley-üstökös anyagával, ez a tény erősíti az üstökös elméletet.
Azonban születnek újabb elméletek is. Egy német tudós elmélete szerint nincs szó kozmikus hatásról. Wolfgan Kundt, a Bonni egyetem asztrofizika professzora szerint egy földrengés nyomán nyolc napon keresztül földgáz és olaj tört fel óriási nyomással a mélyből. Azután egy elektromos kisülés a légkörbe ez begyújtotta és a robbanás felülről lefelé terjedve elpusztította a tajgát. Az elmélet magyarázatot ad arra kérdésre, hogy a robbanás epicentrumában miért hajlanak befelé, és nem kifelé a fák.
Ennél sokkal vakmerőbb elmélettel állt elő Jurij Labvin, a 2004-os expedíció vezetője. Állításuk szerint bizonyítékát találták annak, hogy idegen lények űrhajója szenvedett balesetet 1908-ban. Nyilatkozatuk szerint hatalmas fémes tömeget fedeztek fel, amelyből egy ötven kilogrammos mintát is vettek. Elmélete szerint nem csak egyszerű baleset történt, hanem az idegen lények megmentettek minket, saját űrhajójuk feláldozásával felrobbantották a Föld felé száguldó meteoritot. A több sebből vérző elméletre azonban azóta sem mutatták fel a bizonyítékot.
2008. június 26-28 között rendezték meg a jubileumi Tunguzka konferenciát Moszkvában. Az Orosz Tudományos Akadémia és a Lomonoszov egyetem közös rendezvényén mindenki valamilyen fontos új hírre várt. De semmi. A tudósok az elmúlt évek kutatásai alapján egy kisbolygó becsapódást feltételeznek. De nincs konkrét bizonyíték.
Azóta nem indult újabb expedíció. A rejtély továbbra is rejtély, mindenki azt a választ fogadja el, ami számára a legelfogadhatóbb.
Ezt láttad már?
Ne hagyd ki a többit sem (ugrás a főoldalra).
