Egy furcsa és lenyűgöző táj eredetét keresték, és minden idők egyik legnagyobb katasztrófájára bukkantak rá.
Bár úgy hangzik, mint egy Trónok harca, vagy a Gyűrű ura egyik mesebeli tája, de Scablands valóban létező hely. Nevét Varasföldnek vagy Varvidéknek fordítják. Ez Amerika egyik legkülönösebb vidéke, itt szó szerint minden különleges.
Az Egyesült Államok észak-nyugati sarka, Washington állam. A Magyarországnál kétszer nagyobb állam dél-keleti régiója meghökkentő meglepetésekkel szolgál. A termőföldek után hirtelen nagyon megváltozik a táj. Kanyonok szabdalják a földet, némelyik a háromszáz méteres mélységet is eléri. Szokatlan réteges lerakódások, lyukak és mélyedések a völgyekben, mindenfelé elszórt hatalmas sziklák. És egy olyan hatalmas vízesés nyoma, amely mellett a Niagara jelentéktelennek látszana, ha még lezúdulna rajta a víz. De most már csak a száraz poros táj része. Mintha a Monument Walley, a Grand-kanyon, és a Niagara vidékét dobálta volna valaki össze egy helyre.
Már az ideérkező első felfedezők és telepesek is ámulattal nézték a helyet, harci sebhelyekre emlékeztette őket, így kapta a furcsa táj a Scablands nevet. A geológusok előtt is évtizedekig rejtély volt, hogyan alakult ki a terület. A múlt század elején a tudósok már tisztában voltak vele, hogy a tájak évmilliók során a természeti erők alakítják ki. Először arra gondoltak, ez a vidék is a folyók eróziója révén jött létre. Bár vannak itt tavak és folyók, de ezek képtelenek lettek volna ilyen léptékű változást létrehozni. A legközelebbi nagy folyó, a Columbia is több mint 80 kilométerre a terület határától hömpölyög, és semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy régen errefelé vette volna az irányt.
A folyó elméletnek ellentmondott a tájón feltűnő különös mélyedések, hatalmas gödrök, amelyek sehol máshol a földön nem figyelhetőek meg. A geológusok jól ismerik ez a jelenséget. Ha lemerülünk eg nagy folyó fenekére, ott találhatunk ilyen gödröket. Nevük örvénylyuk, a felettük kialakuló örvény ássa ki őket. Ezek általában 1-2 méter átmérőjűek. A Scabland gödrei akár tízszer nagyobbak is lehetnek, és több száz ilyen található a területen. A világon nincs akkora folyó, amely képes lenne ezeket kiásni.
A geológusok figyelme ekkor a területen található rengeteg hatalmas szikla felé fordult. Ezek az óriási gránittömbök szétszórtan hevernek a tájon. De a Scablands területén nm található gránit. Ezeket vándorköveknek hívják, szintén jól ismert jelenség a geológusok előtt. A gleccserek képesek a sziklákat megfaragni hegeket, elkoptatni, megváltoztatni a tája. A vándorköveket a gleccserek mozgásuk közben törik ki a sziklából, magukban szállítják, majd ahol a jég elolvad, ott leejtik azokat. Tehát a tájat a jégkorszaki gleccserek alakíthatták ki.
De ez az elmélet is megdőlt. A földtani vizsgálatokból kiderült, hogy az utolsó jégkorszakban az amerikai kontinenst borító jég nem ért el Scablands-ig, a Kanada felől terjeszkedő gleccserek hamarabb megálltak. Tehát a kanyonokat a jég nem vájhatta ki. Még egy jelenség is keresztbe tett az elméletnek: nem magyarázta meg, annak a 100 tonnás kőnek az eredetét, amely egy 300 méteres sziklafal tetején ácsorgott magányosan.
Mindkét elméletnek ellentmondtak a völgyek alakjai. A víz „V”, a jég „U” alakú völgyeket váj ki. Ezzel ellentétben Scablands kanyonjainak alja szögletes.
Az 1920-as években egy J. Harlen Bretz nevű amerikai geológus próbált magyarázatot adni Scablands eredetére. Éveken keresztül járta a területet és végezte megfigyeléseit. A felismerés akkor érte, amikor elrugaszkodott a földfelszíni látásmódtól, és magasból nézett le a tájra. Ekkor döbbent rá, hogy a Scablands egyik jellegzetessége, az egymás után következő alacsony dombok hosszú sora, pontosan úgy néznek ki, mint a víz fenekén a hullámfodrok. De ekkora fodrok kialakításához hatalmas mennyiségű víz kell.
Végül elméletének évekig tartó csiszolgatása után 1927-ben a Geológiai Társaság gyűlésén állt elő elméletével. A scablands-et nem évmilliók formálták, hanem egyetlen gyorsan lezajló, gigantikus áradás alakította ki. 250 méter magas árhullám vonult át a területen, amely végül a Csendes-óceánba ömlött. A víz ennyiségét 2000 köbkilométernek becsülte.
Ezen a területen vonult végig a víz. Jobb felső sarokban a Missoula-tó, a bal oldalon a Csendes-óceán.
Azonban kollégáit nem sikerült meggyőzni. Az új elmélet teljesen ellentmondott az ortodox nézetekhez, amely szerint a geológiai formációk kialakulására évmilliókra van szükség. Ezért szinte vita nélkül elutasították. Egyrészt elmélete túlságosan emlékeztetett a bibliai özönvízre, másérszt nem tudott magyarázatot adnia arra a kérdésre, honnan származott a rengeteg víz. Bretz pária lett szakmájában, szinte a bolond kollégakánt tekintettek rá.
De honnan tűnhet elő a semmiből ilyen óriási mennyiségű víz szinte a semmiből? Szerencsére azonban néhány szakembernek bogarat ültetett a fülébe. Szerencséjére a gyűlésen jelen volt egy Joseph T. Pardee nevű geológus, aki a Scablandstól 400 kilométerre lévő nontanai Missoulában dolgozott. A kisváros egy völgyben feküdt, amelyet ezer méternél is magasabb hegyek vették körül.
Pardee felfigyelt rá, hogy a környező hegyoldalakon vízszintes vonalak sokasága futott kilométereken keresztül nagy magasságban. Ennek eredetére senki nem tudott magyarázatot adni. Hamarosan hosszanti karcolásnyomokat fedezett fel egy kövön. Ilyen barázdákat a gleccserek vésnek az alapkőzetbe. A két felfedezés összekapcsolása egy őrültségnek tűnő elméletet szült.
Pardee elmélete szerint mintegy 15 000 évvel ezelőtt a Kanada felől előretörő gleccser kitöltött egy völgyet, majd nekiütközött a szembe lévő hegynek. Az így képződött jéggát közel 40 kilométer széles, és több mint 800 méter magas volt. Ez eltorlaszolta egy folyó útját, amely így szép lassan tóvá duzzadt fel. Végül egy 7700 négyzetkilométeres tó született, akkora, mint manapság az Erie- és Ontario-tó együttesen. A vízszintes csíkokat a tó hullámai alakították ki, ahogy újra és újra a hegyoldalnak csapódtak. Szép lassan létrejött az a hatalmas, 2100 köbkilométeres víztömeg, amely a Missoula-gleccsertó nevet kapta. Ha még ma is létezne, a város helyén majdnem 1 kilométer magas víz lenne.
Pardeenak bizonyítékot kellett találnia, hogy ez a víztömeg megmozdult. Egy közeli völgyben hasonló dombokat fedezett fel, mint Bretz, Ezek is vízfodroknak tűntek, csak nem egy-két centiméteresek voltak, hanem négy-öt méteresek. Ráadásul ezek a fodrok Scabland felé mutattak. Már csak az volt a kérdés, mitől szabadult el a víztömeg.
Évek munkájára volt szükség, mire magyarázatot találtak a jéggát összeomlására. A víz normál esetben nulla fokon megfagy. De nagy mélységben a hatamas nyomás miatt nem tud kitágulni, ezért folyékony marad. A jégben a mozgás során feszültség keletkezik, és a jég megrepedezik. A nagynyomás alatt a folyékony, túlhűtött víz bepréselőddik a legapróbb repedésekbe is. A nagynyomású víz is súrlódik, hőt fejleszt, ami olvassza a jeget. Az apró rések így lassan hatalmas repedésekké híznak. Végül a jéggát összeomlik és kilométer széles jégfal vágtat végi a tájon.
1941-ben Pardee előállt elméletével, amellyel Bretz munkáját is alátámasztotta, és egy komplex elméletté ált össze. A jéggát összeomlásakor a hatalmas víztömeg félelmetes sebességgel végigszáguldott a kontinensen egészen az óceánig. Az irdatlan víztömeg erodálta a vidéket és létrehozta a ma ismert tájat.
A tudományos élet a bizonyítékok hatására gyorsan elfogadta az elméletet, és ezzel elfogadták Bretz tézisét is. A későbbiekben kísérleti úton sikerült igazolni a folyamatokat a Scablands méretarányos modelljén. Végül a Csendes óceán fenekén is megtalálták a katasztrófa üledékét, amely majdnem 1500 kilométerre jutott el a gleccsertótól.
Munkássága elismeréséül Bretz 1979-ben, 96 éves korában elnyerte a legmagasabb geológus kitüntetést a Penrose-díjat.
Végül csak egyetlen adat, hogy érzékelhessük a katasztrófa nagyságát. Az áradás során 2100 köbkilométer víz szabadult el. A Balatonban csupán 1,9 köbkilométer van.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel 100.000 főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
