Előbb fúj el az orkán téged, mintsem kifordítsa ezt az ernyőt. Hi-Tech az időjárás ellen.
Kevés hétköznapibb tárgy van, mint az esernyő. Az alapvető működési elvei szinte évezredek óta ismertek. Az első ernyőszerű képződmény a nap ellen védett. Az i. e. 860-ban a ninivei Nimrud palota teraszán használták az első napernyőt. Európában a XVI. században tűntek fel az első esernyők. Nem lettek népszerűek, mert bitang nehezek voltak: az esernyő vázát alkotó bordázat bizony nehéz halcsontból készült, amire más anyag híján, bőrhuzat feszült. El tudjuk képzelni ezt a több kilós, hordozható szörnyeteget.
1750 körül bukkant fel a Brit birodalom fővárosában, Londonban egy bizonyos Sir Jonas Hauway nevű úriember, akit a modern esernyő apostolának is nevezhetünk. Ő készítette az első használható esernyőt, s bár azt hihetnénk elsöprő sikert aratott, de bizony évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy az esernyő divatba jöjjön, és széles körben elterjedjen. Ma már nevetségesnek tűnik, de a londoni kocsisok féltették tőle a bevételüket, ami az esős időben jelentősen megnövekedett. Még arra is képesek voltak, hogy embereket béreltek fel azért, hogy tüntessenek az ernyő ellen, s zaklassák azokat, akik használják. Sir Jonas harminc kemény éven át sétált kitartóan esernyő alatt. Végül elérte célját, és London elképzelhetetlen esernyő nélkül.
Az esernyő legnagyobb hibája, hogy erős szélben nem jeleskedik, könnyen kifordul. Szélcsatornás kísérletek bizonyították, hogy bizony ehhez elég, ha egy széllökés csupán 17-20 kilométer/órás sebességű. Egy másik igencsak szeles országban, Hollandiában Gerwin Hoogendoorn úgy döntött, megoldást keres a problémára. Tudósként a klasszikus fizika felől nyúlt hozzá a problémához. És hamarosan elkészült a nagy mű, amely leginkább az F-117 Nighthawk repülőgépére emlékeztet.
Nem véletlenül, a probléma tisztán aerodinamikai jellegű: Csökkenteni kell a légellenállást, meg kell szüntetni a felhajtóerőt, és az örvényléseket. Ezek fényében érthető, hogy az esernyőt légcsatornás tesztelések sorozatával alkották meg.
Az eredmény elképesztő: az esernyő 100 kilométer/órás szélben sem fordul ki. A gyártó honlapján egy vicces videóban mutatják meg, hogy az esernyőnek szinte semmi sem árt: 133 kilométer/órás szélben is sikeresen tesztelték, bár itt az érdem azé a személyé, aki a nyelet tartotta. Szegény igencsak megszenvedett a tudomány oltárán. De használták motorkerékpár nyergében, száguldó nyitott sportkocsiban is. Még vízisíelés közben ugrott szaltó sem tett benne kárt.
Így született meg a Senzo Storm esernyő, amely megvásárolható az interneten, mérettől függően kb. 40-60 eurós áron.
Csatlakozz a több mint négyezer-ötszáz főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott találsz meg, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
(Via Senzumbrella)
