A lebegés az egyik legizgalmasabb élmény az ember életében. A súlytalanság tökéletessége, a madarak szabadságának elérhetősége régi vágya az embernek. Ezt az álmot próbálták megvalósítani, jóval prózaibb módon. A belgiumi Millionaire Fair kiállítás sztárja a lebegő ágy volt.
Janjaap Ruijssenaarsnak hívják azt a holland tervezőt, aki megálmodta ezt a fekhelyet. Egy hagyományos bútordarab a földön áll, ezzel szemben a Universe Architecture holland tervezőiroda által megvalósított bútor mintegy negyven centiméterrel a padló felett lebeg. Négy alig látható drót rögzíti a szoba négy távolabbi pontjához, hogy fixen a helyén maradjon.
A 2001: Spaed Oddity névre keresztelt alkotást – amely egy mágneses térben levitáló monolit – hatévi kísérletezés után sikerült csak megalkotni. Megdöbbentő látni, ahogy a monstrumot közel fél méter választja el a padlótól. Ennek ellenére a teherbírása is meglepő, kilencszáz kilogramm terhelést is képes megtartani.
A 2001: Spaed Oddity nem véletlenül kapta a nevét, és nem véletlenül emlegetik monolitként. A harminchároméves tervezőt és csapatát Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmje ihlette. Az asztal a filmben látható monolitra hasonlít, bár nem követi a legendás 1:4:9 arányokat. Még a film eredeti címére – 2001: A Space Odyssey – is hajazik az elnevezése.
A Universe Architecture a Bakker Magnetics céggel együtt készítette el az ágyat. A működési elv egyszerű, a lebegést mágneses levitáció biztosítja. Mind a padlóban, mind az ágyban, neodímium mágnes van, amely a jelenleg kapható legerősebb. A pólusok között feszülő taszítóerőnek a négy huzal áll ellen. Bár ágyként reklámozzák, egyaránt használható asztalnak és demonstrációs pultnak is, sőt teherbírása alapján akár színpadként is működhet.
A lebegő ágy elképzelhetetlenül drága. Két méretben lehet kapni: a kicsinek 115 ezer euró, vagyis közel 30 millió forint az ára, a nagyot pedig 1,2 millió euróért, azaz közel 300 millió forintért viheti haza a vásárló.
Természetesen ne felejtsük el, hogy a vásárlás egyúttal jelentős lakás-átalakítással is jár, mert a padlóba be kell építeni a mágneseket.
Egy dologról azonban elfeledkeztek a tervezők. A lebegést mi úgy képzeljük el, mint például a vízágyat: ha ráfekszünk, könnyed ringással reagál ránk. Ebben az esetben a huzalok szerepe az lenne, hogy ne lebegjen odébb az ágy. De ismerjük jól a mágneseket, ha taszítás lép fel közöttük, az egyik igyekszik megfordulni. Ebben az esetben a négy huzal szerepe ennek megakadályozása. És ha az ágy kilencszáz kilóval terhelhető, akkor ez a taszítás olyan erős, hogy meg sem mozdul az ágy. Mintha bazalttömbön feküdnénk. Vagyis semmi értelme az egésznek.
