A világ élelmiszer ellátása veszélyesen ingatag alapokon áll. Ha felborul a rendszer, az milliárdok életére lehet hatással.
Ma több ember éhezik, mint valaha. 10 éve, a világon mintegy 800 millió ember volt tartósan alultáplált. A növekvő népesség és a 2008-as világválság hatására ez a szám mára 1 milliárd fölé nőtt. Minden hetedik ember nem jut hozzá a mindennapi szükséges táplálékhoz.
Miközben azért kellene küzdenünk, hogy ezt csökkentsük, az előrejelzések szerint ez a szám még nőni is fog. Ráadásul élelmiszertermelésünk annyira kiszolgáltatott helyzetben van, hogy akár egyetlen krízis is elég lehet ahhoz, hogy megrendüljön a világ ellátása.
A 2008-as világválság mellett kevesen vették észre az ugyanabban az évben történt gabonakrízist. A világ ma egyetlen hatalmas globális élelmiszerpiac Ennek központja a chichagói árutőzsde. Itt dől el az orosz, az argentin, az ázsiai és az amerikai gabona ára, az egész világon a napi eladások az itteni árakat követik. De a vevők egy része nem érdekelt magában a gabonában, csupán az árak ingadozásából akarnak hasznot szerezni. A spekulánsok mesterséges keresletet teremthetnek, ami komoly áringadozásokhoz vezethet. Ez történt 2008-ban is: júniusban az élelmiszerárak 83 százalékkal voltak magasabbak, mint az előző három évben. A gabonaárak az egekbe szöktek: a kukorica 31, a rizs 71, a szója 87, a búza 130 százalékkal volt drágább, mint egy évvel korábban. Ilyen árrobbanás még nem volt a történelemben. Ezért kizárólag a tőzsdei műveletek okolhatók.
A tehetősebbeknek ez nem okoz különösebb gondot, de a szegény országokban már 1 százalékos drágulás is milliók számára éhínséget okozhat. A krízis hatására rá kellett döbbennünk, hogy az élelmiszer többé már nem olcsó. Jelenleg még elég élelmiszer van, de a szegények ezt nem tudják megfizetni.
Bár egyelőre még van elég élelem, a jövőre nézve ebben már nem lehetünk biztosak. Az élelmiszerkrízisnek nem csak a tőzsdei manipulációk az okai. Több olyan tényező van, amely hatással van és lesz arra, hogy évtizedek múlva mit fogunk enni.
Talán a legfontosabb a Föld népessége. Bolygónkon jelenleg több mint hétmilliárd ember él. Bár a növekedés üteme már csökken, létszámunk még évtizedekig nőni fog, különböző becslések szerint valahol 9 és 10 milliárd környékén tetőzik a szám. Ez 25-30 százalékkal több éhes száj. A világ élelmiszer-termelése is folyamatosan nő, és az a kérdés, vajon lépést tud-e tartani az emberiség létszámának növekedésével.
Nem csak a mindennapi létfenntartáshoz szükséges élelmiszerről van szó. Mindenki szeretne jól élni és jókat enni. Ázsiában, elsősorban Kínában és Indiában jelentősen emelkedett az életszínvonal. Sok száz millió ember engedheti meg magának, hogy többet és jobbat egyen. Az ő fogyasztásuk is folyamatosan növekszik, amelyet ki kell elégíteni.
Az élelmiszereken belül a húsfogyasztás is jelentősen nő, ezt a drágább élelmiszert is egyre többen engedhetik meg maguknak. De vajon a kínálat fedezni tudja-e a keresletet? És ez milyen hatással lesz a gabonapiacra? Az állatok takarmányozására ma már nem füvet, hanem gabonát használunk. Egy kilogramm marhahús előállításához 8 kilogramm gabonára van szükség. Ez egy átlagember számára 43 napra elegendő táplálék.
Legalább ekkora problémát jelent a monokultúrás termesztés. A Földön legalább ötvenezer olyan növényfajt ismerünk, amely ehető. Mégis csupán három növény van, amire ellátásunk épül. Ez fontossági sorrendben a rizs, a kukorica és a búza. E három növény adja a növénytermesztés 60 százalékát. A termőterületek több mint kilencven százalékán ezt a három fajt vetjük, a maradék 9 százaléknyi területen osztozik az összes többi ehető növény. Csupán ebből is látszik, mennyire kiszolgáltatott helyzetben van az emberiség.
Életünk és élelmiszer-ellátásunk alapvetően a Föld klímájától függ. Az elmúlt 11 000 évben viszonylag stabil a klíma, ennek köszönhető az emberi faj robbanásszerű fejlődése és elterjedése. Azonban a történelmünk során többször rendült meg vagy tűnt el egész civilizáció a klímaváltozás miatt. A sumér vagy a maja birodalom bukása az élelmiszer-ellátás összeomlására vezethető vissza. A középkori Európa gazdaságát és társadalmát is alapjában rengette meg a kis jégkorszak. Civilizációnk most sem sokkal stabilabb, mint akkoriban.
A klíma mindig is változott, de ez most számunkra kedvezőtlenül alakul. A globális felmelegedés alapjaiban rendítheti meg élelmiszer-termelésünket. Az elmúlt évtizedekben aggasztó időjárási folyamatok kezdődtek, amelyek hatással vannak a növények fejlődésére. A felmelegedés a világ egyik felében túl sok vizet okoz, a másikban a szárazság veszélye fenyeget.
A klímaváltozás egyik alapvető következménye a tengerszint emelkedése. A következő ötven-száz évben körülbelül egyméteres tengerszint-emelkedés várható. Ezt sokan leginkább a tengerparton álló nagyvárosok és a vízparti ingatlantulajdonosok problémájának gondolják. De a tenger egyméteres vízszint-emelkedése például elönti a Mekong folyó deltavidékét. Itt termelik meg Vietnám rizsfogyasztásának ötven százalékát. A világ rizstermő vidékeinek döntő része a tengerszint feletti 1-2 méter magasságon terül el. Ennek fényében már érthető az emelkedés miatti komoly aggodalom.
Markáns példa Iowa, az USA egyik mezőgazdasági állama. Területe másfélszer akkora, mint hazánké, de lakossága csupán a harmada. Mégis a világ kukorica- és szójatermelésének majdnem felét ez a kis állam adja. Itt minden az időjárástól függ. Ha hűvös a nyár, gyenge a termés. Ha gyenge a termés, könnyebb a kukoricaszem. Mivel súlyra adják el, csökken a gazdák bevétele. 1977-ben az államot súlyos aszály pusztította. Olyan szörnyű szárazság volt, hogy a gazdák a szokásos termés 1-2 százalékát tudták csak betakarítani. Bár azóta nem volt komoly szárazság arrafelé, de ezen még a szakértők is csodálkoznak.
Az Egyesült Államokban hosszú évek óta nem esik elég eső és hó, a természetes víztározókban és tavakban a lehulló csapadék nem pótolja a kifogyott vizet. Emlékezzünk a harmincas évek hatalmas szárazságára, amely megrengette nemcsak az USA-t, de az egész világot, ez volt a nagy gazdasági válság egyik fő oka. Ma már sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van a mezőgazdaság. Mindenki attól retteg, hogy ez megismétlődhet. A szakértők szerint 1 a 3-hoz az esélye, hogy az USA gabonatermő vidékeire újra egy ilyen nagy, évekig tartó aszály fog lecsapni.
De nem csak az Egyesült Államokat, a világ szinte minden gabonatermelő országát fenyegeti az aszály, Ázsia nagy rizstermesztő régióit ugyanúgy sújtja. A világon becslések szerint naponta 5 milliárd adag rizst fogyasztanak el. Ennek kilencven százalékát Ázsiában. A kontinens lélekszáma egyre nő, de évek óta nem sikerült fokozni a rizs termelését. Sőt, az össztermelés még egy százalékkal csökkent is. A tradicionális rizstermő vidékeken is van olyan év, hogy a gazdák a földekről a hektáronkénti két tonna helyett egy kiló rizst sem tudnak begyűjteni.
Mi is joggal aggódhatunk, hogy a felmelegedő Kárpát-medencében nem tudunk elég gabonát termelni. De még ha sikerül is alkalmazkodnunk, ma már a világ mezőgazdasága és az élelmiszertermelés annyira összefonódott, hogy bárhol alakul ki krízis, az az egész világra hatással lesz.
Civilizációnk komoly bajban van, és ezzel még nem igazán nézünk szembe. Ha nem teszünk megfelelő lépéseket, az emberiség komoly veszélybe kerül. Az emberi faj eltűnésétől nem kell tartani, eddig is, a jövőben is lesznek, akik túlélik a katasztrófákat. De az a civilizáció, amit mi ismerünk, amiben élünk, könnyen elbukhat. Mint ahogy a történelemben már többször is.
Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a közel 100.000 főt számláló közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg. További blogjaink, és minden egyéb, ami érdekes, de nem ér meg egy blogbejegyzést. Linkek, fotók, videók, rövidebb és hosszabb infók, vagyis bővebb tartalommal várunk rád.
