A vasút hiába hálózza be a kontinenseket, nem tudja biztosítani a közöttük lévő kapcsolatokat. Azonban erre is léteznek már tervek. Bár nem valódi interkontinentális kapcsolatról van szó, de ennek volt előfutára a Csalagút, amely az angol szigetet köti össze Európával. Ez arra mutat példát, hogy az ilyen típusú kapcsolatok kivitelezhetőek. Már lassan elkészül az első alagút.
Legegyszerűbb, ha megkerüljük a problémát keletről. Az eurázsiai kontinensen élünk, ezért furcsa beszélni egy Európát Ázsiával összekötő vasúti alagútról. Pedig már épül, méghozzá a földrészeket egymástól egy helyen elválasztó szakaszon, a Boszporusz szorosban. Itt a két kontinens távolsága néhol mindössze hétszázötven méter, de ez a csatorna elválasztja egymástól Európát, a Közel-Keletet és Afrika északkeleti részét. A tervek szerint azonban 2013-ban átadásra kerül a Marmaray-alagút.
Vasúti alagutak Európa és Afrika között
Vonattal a Marsra
Többen nem hittek a szemüknek és Verne álmát látták - lelki szemeikkel - megvalósulni. Feltalálók Világa című szakfolyóirat szerkesztője sem hitt a szemének a brit szabadalmi hivatal levéltárában. "Alulírott a Brit Vasutak igazgatótanácsa ezennel szabadalmi bejegyzésért folyamodunk... az alább leírt űrjárműre".
A dokumentum létező és hiteles. A teljes részletességgel körülírt szerkezet nem más, mint egy űrhajó, amely termonukleáris fúziók sorozatából nyerné energiáját. A műszaki dokumentáció szerint az atommotor másodpercenként ezer miniatűr nukleáris robbanást produkálna, s ezek szolgáltatnák a bolygóközi utazáshoz szükséges hajtóerőt.
A szabadalmi folyamodványt fellelő szakember szerint mindazonáltal a feltaláló nem fektetett kellő hangsúlyt az utasok védelmére, a leírtak alapján ugyanis a fedélzeten tartózkodókat halálos mértékű radioaktív sugárzás érné a nem kellően szigetelt hajtóművekből.
Az országos derűt keltő szabadalmat még 1972-ben nyújtotta be a vasúttársaság (BR) egyik fejlesztőmérnöke. A BR, kivédendő a teljes köznevetséget, sietett leszögezni: munkatársa egyéni alkotásáról van szó, amelyet azért jegyez a British Rail, mert az előírások szerint a vállalat dolgozói a munkaidőben végzett kutatások eredményeire csak a BR nevében kérhetnek szabadalmi védelmet. "A brit államvasút egyébként soha, semmilyen formában nem érdeklődött az űrutazás iránt"
A dokumentumot előkaparó szakember szerint azonban a BR valamilyen lehetőséget mégis láthatott a dologban, mert a benyújtott szabadalomhoz éveken keresztül érkeztek a fejlesztési és módosító kiegészítések, s az egész bejegyzési procedúra 5-10 ezer - korabeli - fontjába kerülhetett a cégnek.