Toochee

Kicsit furcsán hangzik a számítástechnikában megszokott "nyílt forráskódú" jelző egy autó esetében. A kifejezés egy új gondolkodásmódot takar, amely megváltoztathatja a városi autóbirtoklást, és csak különleges szerződés keretében lehet majd bérelni.

Az angliai Riversimple kifejlesztett egy hidrogéncellás mini városi autót. Az autóversenyzői múlttal rendelkező cég által tervezett és épített jármű olyan paraméterekkel rendelkezik, amely sokak érdeklődését felkeltette, mert valóban használható alternatívát kínál a városi autózásra.

Jó ideig még biztos nem. Ahogy egy amerikai humorista mondta az első nagy olajválság után: "mondták, hogy elfogy az üzemanyag. Igen, az ötvencentes. Kétdollárosból annyi van, minta fene."

Bár olajválság van, még mindig próbálunk előre menekülni, és kapaszkodunk a fosszilis energiahordozókba. Bármilyen furcsa is, bár évről évre több olajat használunk, mégis egyre nagyobbak a készletek. A közeljövőben nem kell attól tartanunk, hogy kifogynak a készletek, csak a kitermelésük lesz egyre drágább. Ezért emelkedni fog az olaj ára, és megéri a nehezen elérhető készletek megcsapolása is.

Az SF filmek hatására egyre elfogadottabb gondolat a világűr meghódítása, benépesítése. Az egyik nap ismét azt halottam, hogy a túlnépesedés megakadályozásnak lehetőségét látják az űr gyarmatosításában: a „felesleges” embertömegek létesítsenek új életteret maguknak. Ennek az elméletnek egyetlen apró akadálya van: a számok.

(Természetesen most felejtsük el azt, hogy jelenleg mennyire nevetséges szinten áll az űrkutatásunk 50 évvel azután, hogy - először, és még sokáig utoljára - a Holdon jártunk.)

Nem csak a föld népessége gyarapodik, hanem a növekedés üteme is. Jelenleg a Föld népessége évente (különböző becslések szerint) 75-80 millió fővel nő. Vagyis az elképzelés szerint évente ennyi embert kellene az új gyarmatokra szállítani.

Ha képesek lennénk 100.000 fő befogadására alkalmas óriási űrhajókat építeni, akkor a jelenlegi számok alapján évente 750-800 ilyen hajót kellene indítani. Ha az utazás évekig tart, akkor a flottának az utazás oda vissza idejével arányosan kell nőnie. Vagyis ha az űrgyarmatra az utazás öt évig tart, akkor az oda-vissza út 10 évet vesz igénybe, tehát tízszer ennyi, vagyis 7.500-8.000 óriási űrbárkára lenne szükség.

Természetesen a hajón szükség lenne 100.000 ember létszükségletének biztosítására: élelem, víz, elfoglaltság. Ez mind óriási tárolókapacitást követel. (kivéve, ha addigra feltalálnák az élet felfüggesztésének lehetőségét.

Természetesen ezeket a hajókat meg kellene építeni, és az űrbe juttatni. Összehasonlításul két, a maga kategóriájában legnagyobb ember építette jármű. A Tengerek Oázisa (Oasis of the Seas) nevű tengerjáró hajó 360 méteres hosszúsággal, 220 ezer tonna vízkiszorítással és 16 emeletével ma a világ legnagyobb utasszállító hajója, 5400 utast szállít közel 3000 fős személyzete. Raktárai kb. egy hétre elegendő készleteket képes befogadni.

A legnagyobb hadihajó a repülőgép-hordozó, több mint 330 méter hosszú, és a vízkiszorítása 93.000 tonna. Ezeken 5000-5500 ember él, akiknek az ellátásáról folyamatos utánpótlással gondoskodni kell: Heti rendszerességgel rakodnak át igen komoly készleteket. Az űrrepülőgép szállítási kapacitása 100 tonna. Lehet számolni…

Még egy apró, de annál fontosabb tény, amely inkább humánpolitikai kérdés. A Föld növekvő népessége legnagyobb arányban sajnos a világ legszegényebb övezeteiben, nagyvárosok nyomornegyedeiben születik meg. Tanulásra, normális életre szinte semmi esélyük sincs. Ha valaki gyarmatokat akar létesíteni, ott szakképzett munkásokra, jó szakemberekre van szüksége, nem képzetlen, iskolázatlan, írástudatlan tömegekre.

Valljuk be, vezetés és vezetés között is van különbség. Az élményautózás túl ritkán jut osztályrészül, inkább csak rutin jut ki a mindennapokon. Az önállóan működő autó igénye nem csak a dugókban való araszolással jelent meg. Már a kezdet kezdetén láthattuk, hogy sokkal jobb kényelmesen, a hátsó ülésen elterpeszkedni a sofőr mögött, élvezni a kilátást, vagy valami egészen mással foglalkozni.

Az SF filmekben régóta látni olyan városi közlekedési rendszereket, amelyben az autók önállóan vesznek részt a forgalomban, a benne ülök - még a kormánykerék előtt ülők is - csak utasok. Az előnyei kézenfekvőek.

Ülök az autómban a piros lámpánál, a koldus odapattan, lemossa a szélvédőt, majd szutykos tenyere helyett egy kártyaolvasót nyújt be az ablakon.

Sajnos már nincs messze az az idő, amikor az autókba is fekete doboz fog kerülni. Az ok egyszerű. A mai modern gépjárművek, és azok elektronikus rendszerei megváltoztatták a vezetési stílust. A vezetők merészebbek, agresszívebbek lettek, a személyes biztonság növekedésével nőtt a bátorságuk is. Azonban vezetési képességeik növekedése nem áll arányban ezzel.

Ennek megfelelően nő a balesetek száma is. A töréskárból már nem lehet annyira pontosan következtetni a sebességre, a blokkolás- és kipörgésgátlók miatt sokkal kevesebb értékelhető nyom marad a balesetek helyszínén. Ezért a közlekedési hatóságok és a biztosítók szeretnék elérni, hogy minden autóba kerüljön fekete doboz.

A mai autókban az információk túlnyomó többsége már elektronikusan áramlik, ez minden probléma nélkül rögzíthető. A kérdésnek inkább jogi, mint technikai akadályai vannak. Ki tekinthet bele ezekbe az adatokba, és milyen feltételekkel? Mennyi időre visszamenően rögzítse azt? Mennyire ütközik ez emberi jogokba? Mert nem mindegy, hogy a balesetet megelőző tíz másodperc adatait ismerheti meg a rendőrség és a biztosító, vagy pedig a rendőr bármikor megállíthat, és az adatokból láthatja, hogy megszegtem-e a sebességkorlátozást az elmúlt fél órában.

Többen nem hittek a szemüknek és Verne álmát látták - lelki szemeikkel - megvalósulni. Feltalálók Világa című szakfolyóirat szerkesztője sem hitt a szemének a brit szabadalmi hivatal levéltárában. "Alulírott a Brit Vasutak igazgatótanácsa ezennel szabadalmi bejegyzésért folyamodunk... az alább leírt űrjárműre".

A dokumentum létező és hiteles. A teljes részletességgel körülírt szerkezet nem más, mint egy űrhajó, amely termonukleáris fúziók sorozatából nyerné energiáját. A műszaki dokumentáció szerint az atommotor másodpercenként ezer miniatűr nukleáris robbanást produkálna, s ezek szolgáltatnák a bolygóközi utazáshoz szükséges hajtóerőt.

A szabadalmi folyamodványt fellelő szakember szerint mindazonáltal a feltaláló nem fektetett kellő hangsúlyt az utasok védelmére, a leírtak alapján ugyanis a fedélzeten tartózkodókat halálos mértékű radioaktív sugárzás érné a nem kellően szigetelt hajtóművekből.

Az országos derűt keltő szabadalmat még 1972-ben nyújtotta be a vasúttársaság (BR) egyik fejlesztőmérnöke. A BR, kivédendő a teljes köznevetséget, sietett leszögezni: munkatársa egyéni alkotásáról van szó, amelyet azért jegyez a British Rail, mert az előírások szerint a vállalat dolgozói a munkaidőben végzett kutatások eredményeire csak a BR nevében kérhetnek szabadalmi védelmet. "A brit államvasút egyébként soha, semmilyen formában nem érdeklődött az űrutazás iránt"

A dokumentumot előkaparó szakember szerint azonban a BR valamilyen lehetőséget mégis láthatott a dologban, mert a benyújtott szabadalomhoz éveken keresztül érkeztek a fejlesztési és módosító kiegészítések, s az egész bejegyzési procedúra 5-10 ezer - korabeli - fontjába kerülhetett a cégnek.