Toochee

Valódi kapcsolatok kontra virtuális kapcsolatok. Világfalu kontra elmagányosodás.Vidám bulik vagy magányos élet. Család vagy macskasimogató bár. Néhány választás, ami a jövőbeni kapcsolatainkat írja le.

Az alábbi szösszenetet most olvastam, kiváló példája az olyan "tudományos" elméletgyártásnak, amely teljesen fals eredményt hoz:

5 fontos tanács, hogyan éld túl a cápatámadást:

1. Ne fürödj tengerben vagy óceánban!
A cápatámadások túlnyomó többségére nagy mennyiségű, sós vízben, ismertebb nevein: tengerben vagy óceánban kerül sor. A veszélynek kitettség ellenőrzésére egy egyszerű módszer: kóstold meg a vizet. Ha sós, akkor ne menj bele.

Ki ne álmodozott volna arról, hogy eljusson azokra a helyekre, amelyeket a filmekben látott. Ez ma már sokkal könnyebb, mint gondolnánk.

Generációm legmeghatározóbb filmes élményei között előkelő helyen áll, a Csillagok háborúja és az Elveszett frigyláda fosztogatói. Ámulva olvastuk, hogy Petra városa, és az ahhoz vezető kanyon nem Spielberg agyszüleménye, a Tatooin bolygó föld alatti otthonai sem Lucas fantáziáját dicsérik. Mind a két hely létezik, és ezek természet (illetve ember-) adta szépsége ihlette meg a filmeseket. Sokan gondolták akkoriban, ezt nekem is látni kell.

Az SF filmek hatására egyre elfogadottabb gondolat a világűr meghódítása, benépesítése. Az egyik nap ismét azt halottam, hogy a túlnépesedés megakadályozásnak lehetőségét látják az űr gyarmatosításában: a „felesleges” embertömegek létesítsenek új életteret maguknak. Ennek az elméletnek egyetlen apró akadálya van: a számok.

(Természetesen most felejtsük el azt, hogy jelenleg mennyire nevetséges szinten áll az űrkutatásunk 50 évvel azután, hogy - először, és még sokáig utoljára - a Holdon jártunk.)

Nem csak a föld népessége gyarapodik, hanem a növekedés üteme is. Jelenleg a Föld népessége évente (különböző becslések szerint) 75-80 millió fővel nő. Vagyis az elképzelés szerint évente ennyi embert kellene az új gyarmatokra szállítani.

Ha képesek lennénk 100.000 fő befogadására alkalmas óriási űrhajókat építeni, akkor a jelenlegi számok alapján évente 750-800 ilyen hajót kellene indítani. Ha az utazás évekig tart, akkor a flottának az utazás oda vissza idejével arányosan kell nőnie. Vagyis ha az űrgyarmatra az utazás öt évig tart, akkor az oda-vissza út 10 évet vesz igénybe, tehát tízszer ennyi, vagyis 7.500-8.000 óriási űrbárkára lenne szükség.

Természetesen a hajón szükség lenne 100.000 ember létszükségletének biztosítására: élelem, víz, elfoglaltság. Ez mind óriási tárolókapacitást követel. (kivéve, ha addigra feltalálnák az élet felfüggesztésének lehetőségét.

Természetesen ezeket a hajókat meg kellene építeni, és az űrbe juttatni. Összehasonlításul két, a maga kategóriájában legnagyobb ember építette jármű. A Tengerek Oázisa (Oasis of the Seas) nevű tengerjáró hajó 360 méteres hosszúsággal, 220 ezer tonna vízkiszorítással és 16 emeletével ma a világ legnagyobb utasszállító hajója, 5400 utast szállít közel 3000 fős személyzete. Raktárai kb. egy hétre elegendő készleteket képes befogadni.

A legnagyobb hadihajó a repülőgép-hordozó, több mint 330 méter hosszú, és a vízkiszorítása 93.000 tonna. Ezeken 5000-5500 ember él, akiknek az ellátásáról folyamatos utánpótlással gondoskodni kell: Heti rendszerességgel rakodnak át igen komoly készleteket. Az űrrepülőgép szállítási kapacitása 100 tonna. Lehet számolni…

Még egy apró, de annál fontosabb tény, amely inkább humánpolitikai kérdés. A Föld növekvő népessége legnagyobb arányban sajnos a világ legszegényebb övezeteiben, nagyvárosok nyomornegyedeiben születik meg. Tanulásra, normális életre szinte semmi esélyük sincs. Ha valaki gyarmatokat akar létesíteni, ott szakképzett munkásokra, jó szakemberekre van szüksége, nem képzetlen, iskolázatlan, írástudatlan tömegekre.

Többen nem hittek a szemüknek és Verne álmát látták - lelki szemeikkel - megvalósulni. Feltalálók Világa című szakfolyóirat szerkesztője sem hitt a szemének a brit szabadalmi hivatal levéltárában. "Alulírott a Brit Vasutak igazgatótanácsa ezennel szabadalmi bejegyzésért folyamodunk... az alább leírt űrjárműre".

A dokumentum létező és hiteles. A teljes részletességgel körülírt szerkezet nem más, mint egy űrhajó, amely termonukleáris fúziók sorozatából nyerné energiáját. A műszaki dokumentáció szerint az atommotor másodpercenként ezer miniatűr nukleáris robbanást produkálna, s ezek szolgáltatnák a bolygóközi utazáshoz szükséges hajtóerőt.

A szabadalmi folyamodványt fellelő szakember szerint mindazonáltal a feltaláló nem fektetett kellő hangsúlyt az utasok védelmére, a leírtak alapján ugyanis a fedélzeten tartózkodókat halálos mértékű radioaktív sugárzás érné a nem kellően szigetelt hajtóművekből.

Az országos derűt keltő szabadalmat még 1972-ben nyújtotta be a vasúttársaság (BR) egyik fejlesztőmérnöke. A BR, kivédendő a teljes köznevetséget, sietett leszögezni: munkatársa egyéni alkotásáról van szó, amelyet azért jegyez a British Rail, mert az előírások szerint a vállalat dolgozói a munkaidőben végzett kutatások eredményeire csak a BR nevében kérhetnek szabadalmi védelmet. "A brit államvasút egyébként soha, semmilyen formában nem érdeklődött az űrutazás iránt"

A dokumentumot előkaparó szakember szerint azonban a BR valamilyen lehetőséget mégis láthatott a dologban, mert a benyújtott szabadalomhoz éveken keresztül érkeztek a fejlesztési és módosító kiegészítések, s az egész bejegyzési procedúra 5-10 ezer - korabeli - fontjába kerülhetett a cégnek.