Az acélnál is keményebb, nem rozsdásodik és az éle gyakorlatilag soha sem tompul. Nem vezeti az áramot és nem mágnesezhető. Csak egyetlen keményebb anyag létezik nála: a gyémánt. A konyha örök darabja: a kerámiakés.
Japánban a Sushi-szakácsok élete egybeforr a késükkel. Mindenkinek megvan a saját késkészlete, amelyet szinte szentként tisztel, amelyet úgy őríz, mint kardját a szamuráj. A különösen drága késeket a mester mindig maga élezi, é s teljesen elképzelhetetlen, hogy bárkinek is kölcsönadja. A készlet családon belül apáról fiúra száll.
A csodálatos megmunkálású rozsdamentes acél eszközöket azonban napjainkban egyre gyakrabban felváltja egy sejtelmesen áttetsző fehér penge, amely holmi vásári műanyag bóvlira emlékeztet. Pedig ez a penge a késgyártás több ezer éves történetének egyik csúcsa: a kerámiakés.
Ha ezt a szót halljuk: kerámia, leggyakrabban a törékeny porcelántárgyakra gondolunk. Pedig a kerámia az egyik legizgalmasabb anyag, amellyel dolgozhatunk. Kerámiával burkolják az űrrepülőgépet, ez a pajzs védi meg a súrlódás okozta hatalmas hőtől. Kerámiából készülhet csont- és fogpótlás. És kerámiából készülnek a legélesebb kések.
A kerámiakések hazája Japán. Itt készültek az első darabok, és a világon gyártott kerámiakések java is itt készül. Amellett, hogy az acélnál is keményebb, nem rozsdásodik és az éle gyakorlatilag soha sem tompul. Nem vezeti az áramot és nem mágnesezhető. Nem veszi át az ételek ízét, nem okoz fémes elszíneződést. A tökéletes séfkés.
A kések előállításához egy olyan csúcstechnológiájú kerámiát használnak, amelynél csak néhány keményebb anyag létezik. Azonban hosszú az az út, amíg ez a kés a konyhánkba eljut. Az utazás a Föld túlsó felén kezdődik, Ausztráliában.
Perth Nyugat-Ausztrália legnépesebb városa, egyben Ausztrália negyedik legnagyobb városa. A közelben található bányákban az aranytól a drágakövekig sok mindent bányásznak. De az egyik helyen különleges kincset rejt a föld. A felszín közelében található vékony feketére színeződött homoksáv egy ritka, átlátszó ércet tartalmaz: Cirkont. A Cirkon a kerámiakések legfontosabb alapanyaga. A talajt hatalmas gépek szállítják a finomítóba.
A Cirkon megtisztítása nem egyszerű feladat. Először hatalmas rázógépek távolítják el a nagyobb szikladarabokat. Azután egy hatalmas dobban vízzel elegyítik, amely kirostálja a kőzetet. A maradék hasznos anyag híg sár formájában a nedves üzembe kerül. Óriási dugóhúzószerű gépek ugyanazt a feladatot végzik el, mint hajdan az aranymosók tányérok. A spirálokon a keverék lefut, a könnyebb homok kicsapódik, amit ezután eltávolítanak. A nehezebb cirkon a közepén marad, ezt összegyűjtik. A végeredmény egy sűrű fekete iszap, amely különféle ásványokat tartalmaz. Ezeket mágneses és elektrosztatikus gépek szétválogatják. A végeredmény az üvegporra emlékeztető, csaknem teljesen tiszta Cirkon. Az alapanyag Kínába kerül, ahol tovább finomítják, és cirkónium-oxidot állítanak elő belőle. Innen Japánba, Kyushu szigetére kerül az alapanyag. Sendai ősi kisvárosában áll a világ vezető kerámiagyártójának, a Kyocerának késgyártó üzeme.
A kés gyártása különleges folyamat. Először a cirkónium-oxidot nagynyomású sajtológéppel a kívánt formájúra préselik. A 300 tonnás nyomóerő hatására a por felveszi a penge formáját. Ezek a nyersformák azonban még nagyon gyengék, a legkisebb ütés hatására is könnyen darabokra törnek. Mint minden kerámiát, ezt is égetéssel keményítik. Az 1400 fokos kemencében 48 óra alatt a puha porból, elképzelhetetlenül kemény anyag lesz. A végeredmény egy olyan penge, amely még az acélnál is sokkal szilárdabb.
A pengék azonban még közel fél centi vastagok és élük sincs. Készítésük innentől a hagyományos módszerekkel folytatódik. A nyers darabokat kiszállítják a késélező mesterekhez, akik évszázados technikákkal, kézi erővel élesítik a pengéket. Ez a munka biztos kezet és pontos szemet igényel. Egy gyémántpor-bevonatú korongon a cirkónium lapot lassan borotvaéles pengévé csiszolják. A mester horrorisztikus módszerrel ellenőrzi a penge élességét: egyetlen könnyed mozdulattal átvágja a saját körmét. A penge elkészült, mehet vissza a gyárba.
A pengébe lézerrel belegravírozzák a gyár nevét, majd nyelet kap. A minőség-ellenőrzés során két próbát kell kiállnia. Először egy kalapács meghatározott erővel a pengére sújt, hogy ellenőrizzék a penge keménységét, majd utána át kell vágnia egy telefonkönyv vastagságú papírtömböt.
Ma már bárki számára elérhetőek a kerámiakések, csak néhány szabályt kell betartani. Mivel nagyon rideg, nem lehet használni sújtásokkal való vágáshoz, csontok és fagyasztott ételek vágásához, vagy dolgok felfeszítéséhez. Ezek a vágó él kicsorbulását, vagy a pengének a nyélről való letörését eredményezhetik. E kések hegye nem görbül meg, és nem pattogzik le, viszont letörhet, ha a földre ejtik. Csak fa vagy műanyag vágódeszkán használható.
Léteznek már fekete pengélyű kések is, ez extra hevítéssel, meleg préseléssel érhető el. Ez a művelet a cirkónium-oxidot cirkónium-karbiddá alakítja; ez az átalakulás megnöveli a penge keménységét.
A kerámiakések megjelenése komoly biztonsági problémát okozott. Ezt a kést nem találja meg a fémkereső. Ezért a gyártók a cirkónium-oxid mellé pont annyi fémet kevernek, amennyire a fémkeresők már bejeleznek.
Egy "nepróbáldki" házi teszt
Ezt láttad már?
